Mindig van egy pont...

Olyan kuss van még mindig, hogy akkorát rajzolni nem lehet. Vagy ez talán nem jó megfogalmazás... Olyan kuss van, hogy... hoogy... azt elmondani nem lehet.De én elmondom: Bazinagy. Picit bánt. Mért ne bánthatna? Azért, mert nem halok bele, attól még bánthat, igazán... Most kinek…

Ejj, ráérünk arra még.Na most megint mi van. Mi nincs. Ez elég dekoncentrálttá tesz, hogy nem tudom követni az eseményeket. Kuss volt - nem volt kuss - kuss lett. Kuss van? Majd megint azt hiszem, hogy kuss van és akkor nem lesz az, aztán mégis. Mert én ezt már nem tudom…

And sometimes I get nervousWhen I see an open doorClose your eyes Clear your heart...Cut the cordNos, azt hiszem tévedtem. Rosszul esik, hogy tévedtem. Mennyivel egyszerűbb lett volna minden, hogyha mindenki kussban marad és nem történik a továbbiakban semmi, csak úgy magától elmúlik…

Egy szemét-szemét, rohadék, passzív dögnek érzem magamat. De csak egészen kicsit, úgy néha eszembe jut. Valójában egész kellemes a közérzetem... na jó, ezt részletezem. Picit.Tehát... nem válaszoltam neki. Okkal nem válaszoltam. Az éjszaka közepén, amikor félálomban olvas…

Olyan baromságokat álmodok mostanában. Még a szokásosnál is nagyobb hülyeségeket. Az utóbbi napokban kétszer is konfrontálódtam békávé ellenőrökkel, ami sokat sejtető. Egyszer még a hévet is eltérítette egy terrorista, amin utaztam - jogosan merül fel a kérdés, hogy egy…

Mára csak két idézetet nyomok ide, két egyáltalán nem frappáns vagy megható, de mindenképpen rám jellemző idézetet - mivel rohadványosan fáradt vagyok. Aminek persze oka is van, amit persze nem fogok most részletezni, mert nincs kedvem. Tehát az idézetek:Szerettem én valaha is…

Most olyan könnyű minden,szinte csak a semmi tart.A kutyákat elengedtem,és a forgószél elvitte a vihart.Alattunk a tenger,szemben a nap zuhan.Nyeljük a csíkokatés a világ pajkos szellőként suhan.Jajj. Úgy döntöttem, nem érdekel. Mármint úgy döntöttem, hogy végre egyszer…

Van egy olyan érzésem, hogy ez a hét nem nyeri el Életem legjobb hete díjat. Nem is tudom... Pedig akár el is nyerhetné (nem, nem nyerhetné). Csak tudnám mért vitatkozom magammal folyton itt blogon belül.Hopp, egy sms. Hopp. Hm. Örülj, gyerünk, örülj, mosolyogj...! :)Nem, ez nem…

Áhháhá... Jaj. Eszembe jutott mit álmodtam többek között. Nagyon vicces. Nem, nem az. Mindegy, akár vicces is lehet.Szóval ha már említettem itt Őt... (szerintem más sose tudja, hogy kit említek Ő-ként. Ugyanazt, aki múltkor a Vele volt... Nincs neve. Ő van. Mindig is lesz? Passz.)…

Jajj, ezek a hétfőők...Totális pörgés. Persze továbbra is játszik a, "ne-éljük-bele-magunkat-fölöslegesen-minden-hülyeségbe", de ajjj. Türelmetlen leszek. Tegnap idáig jutottam, aztán azzal a lendülettel be is csuktam az ablakot. De elmentette. Mert sokáig haboztam,…

S ím, hétfő.Nem lehetne inkább péntek...? :DEzt én se gondolom ám komolyan, csak úgy éreztem, le kell írnom. Na de minek? Fúj, fogalmam sincs.(mi fúj...?)Itt is elújságolom, hogy feljelentkeztem vizsgákra. Elsőként. Nagyon lelkesnek tűnhetek, pedig nem vagyok az. Ki az, aki lelkes…

It's okay to say you've got a weak spotYou don't always have to be on topBetter to be hated than loved, loved, loved for what you're notNagyon rászoktam mostanában ezekre a duplázásokra egy nap. Mellesleg lehet, hogy pillanatokon/perceken belül idegbeteg leszek, ha megint elmegy a net. Mert…

És még mindig csak péntek.Szerintem perceken belül elkezdek tanulni és úgy csinálok majd, mintha hétfőn lenne a vizsgám - hátha akkor elkezd rohanni az idő és hipphopp, már csak azt veszem észre, hogy basssz, semmi időm nem volt tanulni és már hétfő is van. Igen. Szerintem ez…

Áúúccs.Ez konkrétan fáj."A saját szívének romjain tapos és a maga aberrált módján közben a fellegekben jár a boldogság egy nukleonjától." És az ebben a legszebb, hogy tényleg. :)Én nem is tudom, hogy volt-e valaha részem ilyesmiben. Ez hülyeség. Tudom, hogy nem…

 Mert Te is érzed,Hogy ez Neked is fájhat.Tedd el azt a kést.

Most jövök csak rá, hogy ő tényleg. Feltétel nélkül. Mindennel együtt. Egyfolytában, rendíthetetlenül. De miért? Vagyis: mért ő? Ezen kéne túljutni.Hogy is mondjam egyszerűen... Eddig mindig mindenki meg akart változtatni, ha nem is így konkrétan, de valamit hiányolt belőlem -…

Beszaráás. Válaszolt. KáTé. Legyen KT.Nem tudom, hogy ez az esemény mért vett rá, hogy írjak egy bejegyzést, de úgy éreztem, hogy ezt valakinek el kell újságolnom és pillanatnyilag a blogot éreztem a legkézenfekvőbbnek. Legalább nem kérdezi meg, hogy minek örülök.Helyette…

De lehet jobb lett volna, ha kinyír.Más témát érintve. Mert az volt, hogy írtam neki sms-t. Nem tudom minek. Ja, hogy kinek...? Hát senkinek. Mármint úgy senkinek, hogy még sosem említettem virágnyelven, meg igazából semmilyen egyéb nyelven, mivel hogy ő Senki. Többnyire persze…

Nem nyírt ki. 

Hm. Felszálltam a hullámvasútra és most már nem lehet kiszállni belőle - bár nem állítanám, hogy ki is akarok. Csak ismerkedem a környezettel és latolgatom az esélyeket, lehetőségeket... Szóval nem, most már elindultunk, nincs megállás, majd csak a végén. Csak egyelőre annyira…

Tegnap este a feje tetejére állt minden.De szó szerint. Hogy ki állította fejre, azt nem állítanám biztosan, hogy tudom, csak azt, hogy kinek lehet köze hozzá. De nem ÚGY van hozzá köze. Vagy lehet úgy is. Nem tudom. Ilyenkor mindig elbizonytalanodom.Ez olyan, mint amikor kijövök…

 Nos tehát vagyis mégsem. Vicces volt, a maga módján. Az volt benne a vicces, hogy azt hiszem, megkomolyodtam, felnőttem, vagy valami hasonló. Mármint ez nincs teljesen így, csak ahhoz a valakihez képest, aki voltam három éve... meg kettő éve. Szóval ahhoz a mutánshoz képest…

Fúú. Nem tudom meglepek-e valakit azzal a ténnyel, hogy nem maradtam otthon szombat este, vagy azzal, hogy hiába nem voltam otthon, a világot nem sikerült megváltanom (pedig próbáltam!). Dee egyébként nagyon jó volt... Nagyon-nagyon. Mostan meg itt ülök és azon gondolkodom, hogy…

Jaj-jaj. Nem olyan nagy a baj, sőt, semennyire sincs baj, csak higgadtan jajgatok, mert nekem mindig, minden egyes alkalommal rossz ember tetszik meg. Nem olyan nagyon rossz. De azért mégis. Vagy egy kicsit kellemetlen, vagy egy kicsit elérhetetlen, vagy egy kicsit mindkettő.Na. De nem ez most…

Nem akarnám én ezt most így direktbe engedni, hogy kiszáguldjon belőlem ez a temérdek sok elcsökevényesedett gondolatmorzsa, de nem tudom, nem vagyok képes visszaszorítani az ólomgolyókat, amik az ujjaim végében barbár táncot járatnak végtagjaim végtagjaival a…