Hhhe?!

Valahogy olyan érzésem van, hogy ez így nagyon nem normális. Sőt, azt hiszem nem csak érzem, hanem fel is fogom, csak nem teszek ellene semmit. Miért nem? Fogalmam sincs. Mondjuk az egyértelmű, hogy konfliktus keresésére eősen hajlamos vagyok és alapelveim közé tartozik, hogy "Szeretjük a káoszt, mert a káosz inspirál.", de azért mégsem lenne szükségszerű mindig addig feszíteni a húrt, amíg az ténylegesen el nem szakad. Nem az a gond, hogy nem tudom hol a határ, hanem épp, hogy szeretem átlépni azt a bizonyos határt.

És ez nem túl kedves tőlem.

De mi a baj?

Már úgy nagy vonalakban tudom én mi bajom, de ez nem olyan probléma, amivel ne tudnék megbírkózni, szóval igényelnék valamiféle mélyrehatóbb vizsgálatot. Na de tök mindegy.

Kénytelen vagyok ilyen eltévedt gondolatokat közölni itt, mivel vasárnap óta semmi érdemleges nem történt velem, de még csak nem érdemleges sem - ez itt meg nem igaz. Már március van, ez senkit sem rendít meg komolyabban?!