Ejj, ráérünk arra még.
Na most megint mi van. Mi nincs. Ez elég dekoncentrálttá tesz, hogy nem tudom követni az eseményeket. Kuss volt - nem volt kuss - kuss lett. Kuss van? Majd megint azt hiszem, hogy kuss van és akkor nem lesz az, aztán mégis. Mert én ezt már nem tudom követni.
Persze lehet nem fájna, ha én kérdezném meg, hogy mi a kuss lényege, hogy holnap kuss lesz vagy nem lesz az, vagy azért van kuss, mert egyszerűen csak kuss van, vagy ez felvezeti a holnapi kusst. A végén megszámolom majd, hogy hány kuss "hangzik el" e sorokban, de most szimplán csak jól esik kussolni. Vagyis a kuss szóval dobálózni.
De nem kérdezem meg, mert valahogy azt gondolom, hogy akkor még véletlenül sem lesz kuss - és egyszerre akarok vele holnap találkozni, meg nem. És ezt így együtt nem lehet megoldani. Legalábbis macerás.
Vár állott - most kőhalom.
Nem, ez most itt teljesen más.
Szóval úgy döntöttem, hogy kussolok, aztán megvárom, hogy ő mit lép. Ő dönt, hogy kuss van, lesz, volt vagy csak nem érthetem én ezt.
kuss: 16db
Utolsó kommentek