Nos tehát vagyis mégsem. Vicces volt, a maga módján. Az volt benne a vicces, hogy azt hiszem, megkomolyodtam, felnőttem, vagy valami hasonló. Mármint ez nincs teljesen így, csak ahhoz a valakihez képest, aki voltam három éve... meg kettő éve. Szóval ahhoz a mutánshoz képest komolyodtam három évet... illetve kettőt.
Na és így meg nem tudott velem szórakozni. Akart... vagyis próbálkozott, de nem hagytam magamat. Egyszer megtaperolt, oké... ennyi sikere volt az est folyamán. De egyébként elegánsan szartam a fejére.
És ez vicces volt. De ugyanakkor unalmas is ^^
Viszont holnap remélem nem lesz unalmas. Ez is vicces, mert nem számítok semmire, teljesen jól magamra erőltettem, hogy ne foglalkozzak vele és nagyon jól működik a dolog, köszönöm szépen a kérdést. Nincsenek alternatívák, nincsenek lehetséges szituációk, amiket előre próbálok megoldani, eljátszani, nem... Csak vagyok és épp azon gondolkodom, hogy mi van Dénes és köztem.
Azért írom le a nevét, mert nincs semmiféle Dénes. Volt egy, régebben, bevallom... De ő csak simán Dé-ként volt itt megemlítve, azt hiszem. Vagy valami ilyesmi. Nos, nem, ő nem az a Dénes... Ő egy... fiktív Dénes. De nagyon jól megvagyunk.
Viszont most azt hiszem az éhség és a fáradtság kombója elhiteti velem, hogy teljesen normális dolgokat írok le. Közben meg elment a net. Mivanmár?!
Utolsó kommentek