És még mindig csak péntek.
Szerintem perceken belül elkezdek tanulni és úgy csinálok majd, mintha hétfőn lenne a vizsgám - hátha akkor elkezd rohanni az idő és hipphopp, már csak azt veszem észre, hogy basssz, semmi időm nem volt tanulni és már hétfő is van. Igen. Szerintem ez nagyon jó taktika. Működőképes.
Már csak azt kellene kitalálnom, hogy melyik az a tantárgy, amit fel is fog most így hirtelen az agyam és még hasznomra is válik, hogy ha előveszem. Utóbbi szempont mindegyikre igaz, csak a felfogással lehetnek problémáim.
Amúgy igazam volt, ma úgy ébredtem, hogy álmodtam ezt az egész szerdai esti kis intermezzot. Amúgy lehet tényleg. Csak a virág utal másra. De azt meg más is vehette. El-bi-zony-ta-la-nod-tam. Meg kell néznem a telefonomat.
Ott van. Benne van.
De az még nem jelent semmit sem. Ahogy az illusztráció sem itt bal oldalt. Ez csak egy kép, amin egy elkeseredést szimuláló bácsi (avagy lehet tényleg el van keseredve, de ez a fotó készítése szempontjából majdnem, hogy lényegtelen) bántja a falat, amin egy piros pacni meg van repedve. Ennyi, ez semmi mást nem jelent, csak ennyit. Nem azonosulunk a képpel. Pláne, hogy nem is vagyok bácsi.
Utolsó kommentek