Hopp, egy sms. Hopp. Hm. Örülj, gyerünk, örülj, mosolyogj...! 

:)

Nem, ez nem volt túl őszinte. Nem, hogy nem túl... hanem egyáltalán nem volt az. Hősnőnk nem örül. Mért nem örül? Akár örülhetne is. Csak picit rá kellene gyúrni erre az örömködésre. Még talán oka is van rá. Nincs oka rá. Lehetne rá oka.

Azt hiszem hiába minden örömteli történés a napokban, a totális kétségbeesés szituációt nem sikerült elkerülni. Totálisan kétségbe vagyok esve? Hááát. Nem. Ez azért túlzás. Egy elég erős túlzás. Most kis híján csúnyán megkérdeztem, hogy mi a franc bajom van akkor mégis.

Úristen. Most olyat néztem meg fészbukkon, amit baromira nem kellett volna látnom. Azt hiszem, reménytelen eset vagyok, hogy nem tudok ezen a hülyeségen túljutni. Meg úgy ez az egész. El kellene innen húzni a francba. Nincs mese. Szépen megszerkesztjük azt az angol nyelvű önéletrajzot és már el is küldjük ODA. Igen, oda. MOST, azonnal. 

Egy toll, mely kiszolgál.
Egy emlék, mi tovább száll.
Egy hősnő, ki tétova. S
A goromba matróna.
Az a kérdés, mit kérdezett.
A válasz: s tévedett.
Egy gondolat, arra vár.
Egy nérói szalmaszál.
Egy fiktív látomás.
Az őszinte vallomás.

Ne haragudjunk, de ezt most itt muszáj volt. Eszembe jutott.