Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz, egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz. Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont.
Rémlik, mintha kapott volna szerepet az álmomban. De! mivel semmire sem emlékszem az álmomból, hanyagolhatjuk is ezt a problémát. Ha ugyan probléma volt. Nem éreztem annak.Hétfő, új hét, új remények - ez olyan szépen néz ki így leírva, vegyük is komolyan. Mert, ha úgy vesszük,…
Ez így nem fair! Beletörődtem. Nyugodtan. Szomorúan, bágyadtan, elkámpicsorodva, de elfogadtam, hogy a nagy lelkesedésnek semmi, de semmi értelme nem volt. És erre ő nem hagyja. Meggátol benne.Persze a (jó)kedvemet visszahozta, de homlokomat ráncolom egy-egy filozófikus pillanatomban.…
Egy cirkuszi sátor mellett vezetett az utam hazáig. Éppen próbáltak, legalábbis a kiszűrődő hangokból erre következtettem... és ha épp nincs nálam húsz szatyor, nem vagyok rohadt fáradt és mellesleg legalább tíz évvel fiatalabb vagyok, kacérkodtam volna a gondolattal, hogy…
Azóta szüntelenőt látom mindenholMeredten nézek a távolbaotthonom kőpokolszilánkos mennyországfolyékony torztükörszentjánosbogarak fényében tündökölMég csak nem is sajnálom magamat, csak elfogadom a tényállást, ez aztán a fejlődés. Üresség, persze, az most is jelen van,…
Érdekes volt. Épp utolsó simításokat végeztem a konyhában és arra gondoltam, hogy menjen a fenébe, én többet nem küldözgetek lelkesen életjelet magamról (noha minden egyes életjelemre eddig reagált, tehát szavam nem lehetne), mikor rápillantottam a telefonomra. Naranccsárga…
Io sopravviveròAdesso ancora come non lo soEz már volt, meg amúgy is, jajhagyjukmáregymástbékén.(ne! ne! ne...)Nem tudom melyik lenne a jobb. Nem tudok már semmit se. Mintha mindig ugyanezt játszanám el... és mégsem. Mi lenne, ha, ha csak úgy, csak úgy egyszerűen. Egyszerűen.…
Annyira nagyon tényleg...Annyira csalódott voltam, hogy az ágyhoz vágtam a telefont - ennek akkor lett volna súlya, ha teszem azt, a falhoz vágom. De nem tettem. Csak a párnák közé, aztán mentem fogat mosni és úgy döntöttem, majd reggel válaszolok. Nagyon rosszul aludtam,…
Most azt próbálom épp kideríteni, hogy miben más, mint a többi száz. De az is lehet, hogy mindjárt úgy döntök, hogy nem érdekel. Vagy úgy, hogy nem is más, mint a többi. Vagy úgy, hogy hiába más, én nem vagyok az. Akárhogy dönthetek. És én döntök.
...és ültem itt és bámultam a mozdulatlan monitort és összegeztem azt, amit összegeznem kellett. Pont. Összegeztem. Összevesztem. Összecsesztem (?). Összeestem. Össze. Igazából lehet csak annyit kéne a "világnak" mondanom, hogy TÜRELMET KÉREK! és minden máris sokkal…
Hhhe?!Valahogy olyan érzésem van, hogy ez így nagyon nem normális. Sőt, azt hiszem nem csak érzem, hanem fel is fogom, csak nem teszek ellene semmit. Miért nem? Fogalmam sincs. Mondjuk az egyértelmű, hogy konfliktus keresésére eősen hajlamos vagyok és alapelveim közé tartozik, hogy…
Utolsó kommentek