And sometimes I get nervous
When I see an open door
Close your eyes
Clear your heart...
Cut the cord
Nos, azt hiszem tévedtem. Rosszul esik, hogy tévedtem. Mennyivel egyszerűbb lett volna minden, hogyha mindenki kussban marad és nem történik a továbbiakban semmi, csak úgy magától elmúlik ez az egész szutyokság - egyébként azt hiszem az időjárás szolidaritást vállalt velem.
És most a kezembe kéne venni a telefont és... Nem is tudom. Akármi is történik, egy darab fa maradok. Hm. Vagy mit tudom én, biztos ez a normális.
Neeem. Ez biztos nem normális.
Egyébiránt megint a zárt ajtók híve lettem - persze erre temérdek sok magyarázatom van. Az első a már említett roppant szimpatikusan dögölj-meg időjárás, kinek van kedve ilyen időben kilépni, ha semmi oka nincsen rá. Aztán lelkifurdalás nélkül fogok rá minden aszociális intézkedést a tanulásra, amit már tényleg el kéne kezdeni, de... El is fogok, ígérem. A vizsga előtt egy nappal, szokás szerint, igen...
Na meg most hova menjek, úgysem ér rá. Azt hiszem, senki sem ér rá. Mondjuk nem is kérdeztem meg A Tömeget, így magamtól eldöntöttem, de abból indulok ki, hogy még ha nem is tanul esetleg valaki, rá is ér, akkor sincs kedve ebben az időben csak úgy, spontán utcára lépni. Tudok én nagyon empatikus is lenni.
Are we human?
Or are we dancer?
My sign is vital
My hands are cold
And I'm on my knees
Looking for the answer
Are we human?
Or are we dancer?
Mert egyébként, minden zavaros lelki dolgokat leszámítva, nem foglalkozva azzal, hogy olykor nyomorultul egyedül érzem magamat, szóval... Alapjáraton ilyenkor, a komolyabb társas interakciók küszöbén valahogy mindig arra jutok, hogy ez nekem baromira NEM KELL. De mért nem kell? Kelljen. Akarnom kéne, hogy tartozzak valakihez, hogy ugye, "kölcsönösen belefollyunk egymás életébe", hogy ne kötelességnek vagy elvárásnak érezzem, hogy felhívom... De ez így. Nem megy olyan simán.
Ez az életem. Mindenki más szerelmes, adja az idétlent, és lökött és édes és bolondozik és őrült, csak én nem. Én miért nem vágyom erre? Vágyom rá, hogy vágyjak rá. Rosszul vagyok összerakva, vagy mi?
Semmi gond nem lenne ezzel, hogy ha közben mondjuk tudnék száz százalékosan is ÉLNI. De nem tudok. Mért nem tudok? Tudjak.
Utolsó kommentek