Jaj-jaj. Nem olyan nagy a baj, sőt, semennyire sincs baj, csak higgadtan jajgatok, mert nekem mindig, minden egyes alkalommal rossz ember tetszik meg. Nem olyan nagyon rossz. De azért mégis. Vagy egy kicsit kellemetlen, vagy egy kicsit elérhetetlen, vagy egy kicsit mindkettő.
Na. De nem ez most a legnagyobb bajom. Haanem, hogy mzoduljak-e ma valamerre (konkrét valamerre), vagy higgyem el magamnak is, hogy fáj mindenem (jelen esetben a minden = hát, derék, gyomor) és nem lenne jó, ha ugrabugrálnék. Az benne a szép, hogy jó lenne.
De közben meg nem kellene otthon maradnom szombat este, ez nagyon nem ajánlatos dolog, így nagyon nem lesz változás, és ezen a tényen az sem változtat sokat, hogy tegnap nem voltam itthon... Nem, az nem számít.
Asszem mégis foglalkozom a szervezetem jeleivel, mert plusz két tünetegyüttes is megjelent az elmúlt fél percben és... Áh. Nem megyek sehova. Megbánom, ez biztos. Nem baj.
Hiszen már negyed hat. Ha most kitalálom, hogy megyek, akkor úgy körülbelül egy órám lenne elkészülni, ami pont elég lenne, deee... Még meg is kéne tárgyalnom a részleteket és fel kellene mosnom és ennem kéne és járműveket nézni és nem tudom... Még biztos mást is.
Na ezt még átgondolom.
Utolsó kommentek