Mindig van egy pont...

Mily meglepő, nem esett, mily meglepő, nem volt rossz kedvem, nem voltam antiszociális, sőt, ha fél percre egyedül maradtam, akkor már falra tudtam volna mászni, de nem másztam, nem is maradtam fél percre se egyedül. Jó volt, jól elvoltunk. Hoppá. Miket hallok a tévében.Tim Howard…

Tegnap nem volt net egy csomó ideig és akartam ide írni, meg is írtam, de nem mentettem el. Olyan fél órás pocsék kedvem volt és sikerült abban az időintervallumban megfogalmaznom a napomat, nem lett valami vidám. Most úgy érzem ez sem lesz az, de ez biztos csak az időjárás miatt…

Sikerült!!! Vége!!! Véé-gee. Áh, el se hiszem. Pontosabban elhiszem és pont ez benne a legjobb. Hármas lett. Zseni vagyok. Nem, zseni az nem, csak egy rohadt mázlista. Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de most tényleg annak érzem magam.Tessék, íme, ezt muszáj itt is megosztanom.…

... amolyan semleges nap, amit jobb minél előbb elfelejteni. Nem, még csak el se kell felejteni, úgysem emlékszik rá senki. Annyira élvezem, amikor azzal tesznek keresztbe nekem, hogy nem csinálnak semmit. Legalább kijött volna a nyomorék eredmény, hogy nem sikerült a vizsgám, még azt…

Kis időeltolódásom van, tegnap azt hittem péntek van, ma azt hiszem hétfő, hogy a hétvége hová tűnt, azt nem tudom. Végül is nem feltétlenül szükséges, hogy minden hétnek legyen hétvégéje, csak megszokás kérdése az egész.De van egy olyan sanda gyanúm, hogy az e heti…

Ki gondolná, holnap vizsgám lesz. Picit bosszant, hogy már mindenki túl van mindenen (mindenki = szűk környezetem), nekem meg még mindig nem biztos, hogy holnap vége. Elméletileg igen, utolsó vizsga, gyakorlatilag olyan főiskolára járok, ahol ez nem ennyire egyértelmű. Mondjuk…

A változatosság kedvéért holnap vizsgám lesz. De nem vagyok annyira bepánikolva, mondjuk nem is igazán szoktam pánikolni. Sokkal inkább rosszat sejteni, nem-tudást feltételezni. Most nem feltételezem, hogy nem tudok semmit, most úgy sejtem, hogy tudok valamit. Jól esik, hogy amit…

Azt kihagytam, hogy vettem egy munkáskék pólót kilencszázkilencvenöt forintért. Igazából ez annyira fontos és egyedülálló esemény, hogy nem is értem, mért felejtettem el említeni.Most viszont azért említem, mert nincs más mondanivalóm, ma ugyanis tényleg (tényleg!) nem…

Ez annyira, de annyira jellemző volt, hogy nevetnem kellett. De tényleg, fantasztikus. Az a fantasztikus, hogy ha netán megfordulna a fejemben, hogy nem fog semmi hülyeség történni velem egy nap, akkor szinte biztos, hogy mégis történik. Annyira vicces volt.Mentem vizsgázni. Már egy…

Óhogyaza...Semmi gond, csak konkrétan inni próbáltam és kevésbé konkrétan nyakon öntöttem magamat... valahova nagyon elbambultam a monitoron belül, de fogalmam sincs hova. Minden kiment a fejemből, amint a jó kis citromos ájsztí becsordult a pólóm alá. Mondjuk kicsit jól is esett,…

Rájöttem, mi vonz erre az oldalra, mikor érzek ellenállhatatlan vágyat aziránt, hogy írhassak: amikor készülöm kikapcsolni a gépet. Ez még egy utolsó szalmaszál, amibe lehet kapaszkodni, még hátha közben eszembe jut valami, amit meg kellene nézni.Mintha lenne is valami, de most…

El se hiszem, de relatív rá tudok koncentrálni a tanulásra. Nem tudom mi történt. Jó, persze jogosan érhetne a vád, hogy most se tanulok, hanem ide firkálok, de kell egy kis szünet. Egyébként meg elvagyok a jegyzeteket bogarászva, majdnem, hogy kellemes. Gondolom azért van, mert…

Azért nem fejtettem ki jobban, mert szar volt a gépem, most is az, de most legalább már be lehet kapcsolni - és bekapcsolva is marad. De ma talán kifejtem, csak előbb elmesélem nagy vonalakban a mai napot. Úgyse fogok semmi konkrétat írni, ne várja senki. Vagy lehet mégis. Bolond kedvem…

Záporos quimby konceeert. Jó volt. Csak kicsit megint rám tört a rohadjatokmeg hangulat, ami talán annak volt köszönhető, hogy nem tudom. Az előbb még tudtam, de az az előbb volt. Francba is. Rosszul tettem, hogy nem mentem. Oda. Oda kellett volna. Vagy nem tudom.Semmi jelentősége nincs…

 Elmúlt!!!Vagy, csak úgy csinálok. De a lényegen nem változtat, egyszerűen fantasztikusan bolond hangulatban vagyok, persze továbbra is érzem a tömény eseménytelenséget ami az agyamra nehezedik, de viszont fel vagyok pörögve és az meg jó dolog.Legalábbis ilyenkor viccesnek…

Fázom, rettenetesen fázom és fáj, borzalmasan fáj. Gondolom még egyszer sem írtam vidám bejegyzést, de most olyan tehetetlenséget érzek, amilyet még soha. Túl sok nem, túl sok talán, túl sok szakadék. Megtorpantam, nincs tovább. Vissza kellene fordulni. De hova. És mért lesz az…

Na jó, nem, nem, nem, mért kell elcseszni a kedvemet nem értem, de nem igaz, nem cseszte el senki én vagyok ilyen hülye, hogy áh, nem is mondok inkább semmit, grrr.Nagyon jó volt a hétvége. Nem is tudom, mikor nevettem egy huzamban ennyit utoljára, de talán azért nem tudom, mert nincs…