Azért nem fejtettem ki jobban, mert szar volt a gépem, most is az, de most legalább már be lehet kapcsolni - és bekapcsolva is marad. De ma talán kifejtem, csak előbb elmesélem nagy vonalakban a mai napot. Úgyse fogok semmi konkrétat írni, ne várja senki. Vagy lehet mégis. Bolond kedvem van. Nem látszik.
Nincs kedvem, nem volt semmi izgi. Voltunk okájé-biziosztáson, végig aggódtam, hogy mi van, hogy ha én mégse kapok, valami tévedés történt, meghúztak és háhá, mindenki kap olyan kék fiókdíszt, csak én nem. De én is kaptam... és még nincs is a fiókban. Még csak az ágyra hajítottam, amint hazaértem. Pedig félelmetes, szakmám van, wow. Kár, hogy semmire sem jó.
Aztán bejártuk a fél várost és végül kikötöttünk az Arénában, ott elvoltunk egy darabig, aztán beültünk megnézni a Spancserek című, fantasztikus fordításos filmet (I love you, Man = Spancserek, logikus), ami... Szerintem vicces. Volt, hogy sírtam rajta a nevetéstől, de persze sokat jelentett az, hogy az volt Sydney Five, aki. Nem néz ki jól, a francba is! De mégis. Illetve azt se mondanám, hogy nem néz ki jól, csak nem az a kimondottan... Na jó, ebből nem jövök ki. Valakinek vagy bejön ez a stílus, vagy nem.
Utána jöttünk is haza, de fáradt vagyok. Blahán olyat láttam, ami vicces, hogy láttam, az is vicces volt, hogy megfordultam, de hát nem hittem a szememnek. Pedig nem olyan hihetetlen, csak vicces. De ezt pedig már mondtam.
Tehát tartozom egy kifejtéssel, nem felejtettem el, csak fáradt vagyok és hülyeségeket írok, úgy érzem. Meg már igazából arra sem emlékszem, hogy mit éreztem, semmi jelentősége nincs. Valami olyasmi volt a szitu, hogy odamehettem volna nagy arccal és én lehettem volna a faszacsaj, de nem volt hozzá hangulatom, aztán itthon megbántam, aztán rájöttem, hogy jobb is, hogy nem voltam.
Imádom, amikor tömören fogalmazok.
Furcsa, hogy egyszer sem említettem őt még ezelőtt itt, pedig már április körül megjelent és kavart egy kis zűrt, vagy én kavartam zűrt, vagy nem is volt zűr, csak illúzió. Erről jut eszembe, furcsa gondolataim vannak mostanában, olyasmiken agyalok, amikről eddig szándékosan nem gondolkodtam. A tipikus értelmetlen, válasz nélküli ravasz kérdésen, hogy mi a francos fenének vagyunk ezen a nyomorék bolygón és mi ez az egész. Meg miért, honnan, miből, hogyan, nem hiszek el semmit.
Ez csak úgy magától nem jöhetett létre. Mármint nem arra gondolok, hogy valami isteni hatalom varázsolgatott, nem. Csak minden annyira összefügg, minden van valamiért, szerencsétlen állatok csinálják a dolgukat, de minek? Miért gyűjti a méhecske a virágport? Magától? Minek? Hogy? Ő mért nem beszél? Vagy igen? Mi mért gondolkodunk? Mért bezsélünk, mért hallgatunk, mért bántjuk egymást, mért hisszük azt, hogy mi uralkodunk a világon? Vagy tényleg? Vagy nem?
Na jó, befejezem, annyira baromság ilyenen gondolkodni, válaszra úgyse jövök rá, max szimpatikusabbnál szimpatikusabb elméleteket gyárthatok a saját szórakoztatásomra, de sokat nem érek el vele. Nem is kell komolyan venni, késő van, fáradt vagyok, megyek aludni.
Utolsó kommentek