Záporos quimby konceeert. Jó volt. Csak kicsit megint rám tört a rohadjatokmeg hangulat, ami talán annak volt köszönhető, hogy nem tudom. Az előbb még tudtam, de az az előbb volt. Francba is. Rosszul tettem, hogy nem mentem. Oda. Oda kellett volna. Vagy nem tudom.
Semmi jelentősége nincs már a dolognak, de valahogy mégis most bánom, hogy nem mentem oda, nem álltam oda, hogy na látod cseszd meg, elcseszted. Nem cseszett el semmit. Így volt jó minden, de mégis, mééégis az a szemétkedő énem újra és újra elvárja, hogy. Éreztetni kell vele, hogy kell valakinek. Olyannak, aki neki nem kell. Szemét dög. Fúj. De hát én azért bírom, végtére is az én énem, vagy mi a franc.
Na lelépek, mert fáradt vagyok. Holnap esetleg jobban kevésbé fejtem ki.
Utolsó kommentek