Na jó, nem, nem, nem, mért kell elcseszni a kedvemet nem értem, de nem igaz, nem cseszte el senki én vagyok ilyen hülye, hogy áh, nem is mondok inkább semmit, grrr.
Nagyon jó volt a hétvége. Nem is tudom, mikor nevettem egy huzamban ennyit utoljára, de talán azért nem tudom, mert nincs kedvem gondolkodni rajta. Most nincs kedvem semmihez, legszívesebben rávetődnék az ágyra, bámulnám a plafont és jókat kuncognék magamban a hétvégére gondolva, aztán lehet el is aludnék, mert elég fáradt vagyok.
De nem lehet, mert vizsgám van ma és semmit nem készültem rá. Most így kábéra átnézem, de látszik milyen aktívan, most is inkább ezt írom, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék. De mindjárt fogok is, csak annyira felcseszte az agyamat...
Igazából nincs okom idegeskedni. Nem is idegeskedek, csak zavar, irritál, de nem tudom mi. Már nem úgy zavar, ahogy eleinte, most már csak úgy szimplán ő, a stílusa, a dolgai, és az, hogy pár dolga emlékeztet saját magamra. Ez utóbbi a legrosszabb. Mert közben egy hülye picsa. Szóval lehet én is az vagyok. És ez a feltételezés bosszantó.
A péntek vicces volt. És egyben nagyon rossz. És egyben oltári jól alakult. Vagy erről már írtam? Tényleg... jó, akkor nem mondom el megint, csak most kapcsoltam, hogy szombaton írtam ide, teljesen kiment a fejemből. Annyi minden történt azóta és közben semmi.
Olvastam... valahol. Hogy aki folyton olyan pasikat talál meg, akinek van kapcsolata, az fél és/vagy nem tud párkapcsolatot kialakítani. Hm. Most gondolkodjak el ezen? Nem én találom meg őket, ők találnak meg engem. És sosem kavarok be. Legalábbis szándékosan biztos nem. Most mi van? Hogy jutott ez eszembe?
Játszom a hülyét, mintha nem tudnám. De mindegy, annyira nem fontos, csak egy picit rossz érzés, de nem tudom megfogalmazni, hogy micsoda. Vagy csak nincs kedvem.
Tényleg nagyon jó volt a hétvége és jó lenne megismételni, rajta leszek az ügyön. Az még jobb lenne, ha ők is így állnának hozzá. Na tanulok még egy picit.
Utolsó kommentek