Fázom, rettenetesen fázom és fáj, borzalmasan fáj. Gondolom még egyszer sem írtam vidám bejegyzést, de most olyan tehetetlenséget érzek, amilyet még soha. Túl sok nem, túl sok talán, túl sok szakadék. Megtorpantam, nincs tovább. Vissza kellene fordulni. De hova. És mért lesz az jobb.
Valamelyik nap összegeztem az év első 5 hónapját. Tanulás, munka szempontjából, saját szempontomból még sosem volt ilyen sikeres. De minden más... megkeseredettnek, olyannak érzem magam, amit mindig is elviselhetetlennek tartottam másokban. Belefáradtam mindig erősnek látszani, megoldást találni, meghozni más helyett a nehéz döntést.
Nem történt semmi. Nem tudom, mi történt. Ma reggel felébredtem és szembe találtam magamat ezekkel a gondolatokkal, ezekkel a keserű érzésekkel. És nem érzek elég erőt magamban ahhoz, hogy elhessegessem őket, hogy felülkerekedjek rajtuk, noha tudom, hogy hülyeség, baromság elhagynom magam.
És mégis. Sírhatnékom van, de nem tudok. Nincs okom rá, mért tenném. Egyedül akarok lenni, de nem itt. Mi ez. Nem bánt senki. Most kivételesen nem.
Tegnapelőtt este legalább dühös voltam -magamra. De nem csalódott. Dühös, mert mindig ugyanabba a hibába esek bele, mert mindig elhiszem, hogy nem történhet folyton ugyanaz. Dehogynem történhet. Mindig ezt teszi.
Nem történt semmi! Akkor miért. Utoljára akkor éreztem hasonlót, mikor olyat okoztam, amit nem szerettem volna. Mikor rossz dolog történt az én hibámból. Másnak volt rossz, olyasvalakinek, aki megkockáztatom, végtére meg is érdemelte. De most semmi ilyen nem történt, legalábbis nem tudok róla. Mi ez, mi ez, mi ez?!
Hiába gondolkodom, nem jövök rá. Csak ülök, nem csinálok semmit, várom a holnapot, ami szörnyű lesz, mert nem tanulok semmit, nem bírok koncentrálni és tuti nem fog sikerülni a vizsgám, de nem érdekel. Fáradt vagyok, több napja nem tudom kialudni magamat, pedig alszom eleget. Az utcán úgy közlekedek, mint egy zombi, nem nézem az arcokat, nem figyelek semmit, csak bámulok ki a fejemből és nem gondolok semmire. És mégis csak ma ébredtem úgy, hogy ez a kóros állapot már elviselhetetlenül nyomaszt.
Utolsó kommentek