Azt kihagytam, hogy vettem egy munkáskék pólót kilencszázkilencvenöt forintért. Igazából ez annyira fontos és egyedülálló esemény, hogy nem is értem, mért felejtettem el említeni.
Most viszont azért említem, mert nincs más mondanivalóm, ma ugyanis tényleg (tényleg!) nem történt semmi említésreméltó. Rendeltem kínait. Nem ízlett. Úgy értem szeretem a kínai kaját, csak az nem ízlett, amit ma hoztak nekem.
Megőrülök. A falra tudnék mászni, vagy minimum felborítani a mellettem idegesítően nyugodtan álló puffot, vagy csak egyszerűen az asztalon lévő tíz darabos zewa super-soft softis papírzsebkendőt a szoba közepe felé vágni. Nem, nincs semmi bajom, jól vagyok, csak hát nem tehetek róla, vannak ilyen perceim, amikor ideggolyók rohangálnak az ereimben és kényszerítenek, hogy legalább a hajamat tépjem meg, ha már olyan bosszantóan mozdulatlanul létezik a fejem tetején.
Gumiszoba? Már más is gondolt rá, de szerintem nem a legjobb megoldás. Ott még jobban begolyóznék, legalábbis kétlem, hogy ott több minden történne, mint ebben a kacatoktól hemzsegő (még ha hemzsegnének, de meg se moccannak!) szobában.
De mindjárt teszek ellene- vagy fogom magamat és elmegyek aludni, vagy nem. Kedvem lenne lemenni a tengerpartra futni egyet, csak az a baj, hogy lusta vagyok felkelni, átöltözni meg konkrétan kimenni. Na meg arról ne is beszéljünk, hogy elég sokat kellene gyalogolni, hogy én tengerpartot találjak, de kedvem azért lenne hozzá.
Utolsó kommentek