Rájöttem, mi vonz erre az oldalra, mikor érzek ellenállhatatlan vágyat aziránt, hogy írhassak: amikor készülöm kikapcsolni a gépet. Ez még egy utolsó szalmaszál, amibe lehet kapaszkodni, még hátha közben eszembe jut valami, amit meg kellene nézni.
Mintha lenne is valami, de most már mindegy, nem fog eszembe jutni. Megint kötelező jelenésem van, pedig annyira nincs kedvem hozzá - pontosabban minden vágyam, hogy kilépjek a házból, csak a programot kifogásolom. Nem tudom, bírom a kiskölyköket, de mértékkel, bizonyos létszám után enyhe végtag- és gyomorremegés jár át, halláshatár feletti hangfrekvencia pedig gyilkos gondolatokat szül bennem.
Na mindegy, mennem kell, majd a program után jelentem, hogy hány áldozata lett a mészárlásomnak. Ha egyáltalán nem visznek be rögtön. De csak nem.
Utolsó kommentek