Ez annyira, de annyira jellemző volt, hogy nevetnem kellett. De tényleg, fantasztikus. Az a fantasztikus, hogy ha netán megfordulna a fejemben, hogy nem fog semmi hülyeség történni velem egy nap, akkor szinte biztos, hogy mégis történik. Annyira vicces volt.
Mentem vizsgázni. Már egy órával előtte odaértem volna, úgyhogy gondoltam beugrok a spar-ba, de tényleg csak ugrást terveztem, be se mentem a sorok közé csak a pénztárnál lévő hűtőkből kikaptam a legszimpatikusabb löttyöt és már be is álltam a sorba. Minden remekül haladt, én következtem, az italom szépen a pénztáros csaj kezébe gördült, vonalkódja (az italé, nem a pénztárosé) pittyegést idézett elő a gépben és akkor...
Lefagyott. Lefagyott a pénztárgép. Legalább 15 percet ott álldogáltam, hogy beinduljon, de a negatív energiáim alig engedték feltápászkodni a gépet. Mikor sikerült, nagy vigyorral távoztam az objektumból, aluljáró, lépcső és akkor...
Szakadt az eső. Konkrétan szakadt, nem csak esett, sza-kadt! Hidegnek nem volt hideg, nem is ez volt a bajom, hanem az, hogy papucsban voltam, ebben a szezonban először. Először. Ezen van a hangsúly. Először veszem fel, akkor is jön egy kis zápor és áh. Ki is csinálta a lábamat.
Beültem a terembe, remek. Kis csúszás lesz, mert valamit elrontottak a dolgozatban és a tanár úton van a friss kollokviumokkal. Ez kell még nekem.
De szerintem nem lett rossz és a kedvem is tök jó lett ezektől a hülyeségektől, úgyhogy ezer hála és köszönet a negatív energiáimnak. Mindig csináljak valamit. Büszke vagyok rájuk.
Utolsó kommentek