Sikerült!!! Vége!!! Véé-gee. Áh, el se hiszem. Pontosabban elhiszem és pont ez benne a legjobb. Hármas lett. Zseni vagyok. Nem, zseni az nem, csak egy rohadt mázlista. Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de most tényleg annak érzem magam.
Tessék, íme, ezt muszáj itt is megosztanom. Persze a jegyeket szándékosan nem mutatom meg, mert az azért nem annyira örömteljes, mint a tény, hogy mind sikerült. Egyébként rohadtul nem hat meg, hogy hány kettesem van, csak így vágtam ki, most nem csinálom megint újra.
A szabadság örömére előszedtem a laptopot és nagy lendülettel, miszerint "én most bizony végigjátszom a Sonic-ot" nekikezdtem játszani. Minden simán ment, életet először a bányás pályán vesztettem, ami szégyen és gyalázat, ott sosem szoktam meghalni, inkább az oil oceanben, de ott most ügyesen végigmentem. Mondjuk túl sok életet nem sikerült összekaparnom, csak 13-at, egy ziccert kihagytam a második pályán, épp kicsit leraktam, hogy megbeszéljek valamit és addig egy idegen kéz nyúlt bele a játékomba, nem is ment le az életért. Francba :D
Azt meg már el is felejtettem, hogy a metropolisos tücskök meg csillagok, sőt a rákok is ilyen idegesítőek, hát teljesen kiidegeltek, mondjuk én is béna voltam, régen játszottam metropolisszal. Bár inkább csak a kopasz bácsi szívatott meg a pálya végén, arra nem emlékeztem, hogy kell legyőzni, de két élet árán rájöttem megint.
És akkor jött az idegbajos repülős pálya, tudtam jól, hogy azt nagyon gyűlölöm, de hogy ennyire, az valamiért nem rémlett. Azok a nyamvadt lapocskák szúrtak ki velem, hogy rohadjanak le onnan, akármilyen gyorsan ugráltam, az tuti lecsukódott, mielőtt túljutottam volna rajta. De már megnyugodtam, tényleg.
Jó, tudom, elvileg húsz évesen már ne játszak, de gyermekkorom meghatározó játéka ez, annyit játszottunk ezzel együtt, mindannyian, annyit nevettünk és olyan jó volt (és végig is játszottuk, legyőztük a kopaszkrapekot, háhá). Szóval csak meghallom az idegesítő zenéit és máris jó érzés tőlt el, beleivódtak a dallamokba a kellemes élmények.
Na de amúgy senkinek sem tartozom magyarázattal, csak úgy elmeséltem.
Este megint sokáig fent voltam, olyan kettőkor mentem aludni, nem tudom mi van velem, ilyankor kapok ihletet és csak írok-írok-írok, hogy aztán másnap reggel elolvassam és töröljem a felét. De mindegy, elég jól haladok így is. De még mindig nem értem, mire jó.
Persze csak én akarom, hogy mindig mindennek legyen értelme, rossz tulajdonság, sajnálom. Majd igyekszem elfogadni, hogy vannak értelem nélküli dolgok, bár ha el is fogadom, nem tudom mihez tudok majd velük kezdeni.
Utolsó kommentek