Mindig van egy pont...

Nagy francok ezek a férfiak!"Fééérfiak."Ilyenkor mindig azt hiszem, hogy tudom kezelni őket, pedig valójában nem, csak véletlen az egész. De egész jó véletlen. Mindegy.Csak tudnám most minek írt rám :) Tényleg nem tudom! És még csak ötletem sincs. Ha nem akar semmit,…

Olyan érzés, mintha most jobb lenne. És ha az érzés olyan, akkor minden bizonnyal jobb is. Csak azt nem értem, mitől lehetne egyáltalán rossz. Meg, hogy mi a francról beszélek én valójában.The choice is yours.

Tegnap elég ideges voltam. Okom is volt rá, de mentségem az nem. A tegnap az konkrétan olyan 20:00-tól 23:00-ig tartó időintervallumot jelenti, legalábbis ami az idegeskedést jelenti. Nem esett jól, na! Most sem esik jól, csak azóta nagylányhoz méltóan aludtam rá egyet, elszámoltam…

Reggel van. Nagyon reggel. Nem nagyon, kicsit. Épp eléggé. Elhúzom a függönyt (mert ám én innen ültömből el tudom húzni a függönyt, hogy egy kósza pillantást vessek a világra - mely ebből a szögből egy égig érő (illetve ezt a célt kitűző) sövénysort, a szomszéd botanikus…

Kicsit azt hiszem túlreagáltam a dolgot. Van rá magyarázat, hogy miért. De nem magyarázom el, nem kell mindig mindent érteni.Persze ez tőlem nagyon szarul hangzik, de tegnap ért a megvilágosodás. Reál és humán énem összecsapott és egészen szórakoztató volt látni -vagyis, lévén…

Valamiért úgy érzem, hogy írnom kell ide! Nem kell felkiáltójel! De teszek! Teszek rá, teszek az egészre, teszekteszekteszek írtó nagy baromságokat, hazudozom össze-vissza és háhá! Most megbotránkoztatok mindenkit: ÉLVEZEM!Kicsit mondjuk nem, mert sokkal, de sokkal-sokkal jobb…

Mindent összevetve, nem panaszkodhatok. Úgyhogy azt hiszem, kilépek.

         Mosoly - mosoly - mosoly, izgalom, nevetés. Mindez csak illúzió. Az egész nyomorék szituáció egy nyamvadt, értelmetlen, bosszantó illúzió! Képzelgés, fantazmagória, fiktív érzések... De miért? Miért, ha tisztában vagyok vele,…

Blá. Hánynom kell. De most csak úgy. Magamtól. Az Élettől. A Világmindenségtől. Meg Mindentől. Ok nélkül bele a semmibe - szabad ilyet?Murisan nézne ki, ha az emberek, hogyha épp kedvük szottyan - éspedig szerintem elég gyakran kap az ember hányingert az élettől - fognák magukat…

Na tehát szóval igen. Vagy mégsem. Még az a szerencse, hogy van olyanom, hogy büszkeség. Különben már ótejóég, elsüllyedtem, meghaltam, megőrültem volna. Nem tudom, mért ezt a sorrendet választottam.Vele álmodtam. Mármint nem vele, egészen másvalaki velével. Ahhoz képest, hogy…

Ha nagyon gyors és tömör akarok lenni, azt mondom, hogy hű, wazze. Ha ennél jobban ráérek, akkor inkább nem mondok semmit. Nem tudom, vicces... Még csak fél egy, de vicces ez a nap. Azt hiszem. Tituláljuk viccesnek, abból baj nem lehet.A múlt heti nyüzsi után kicsit fura ez a nagy…

Hajlok arra, hogy személyazonosságot cseréljek. Csak úgy, jó dolgomban. Vagy csak egyszerűen törölném magamat 1-2-sok ember memóriájából. Vagy lehet mindent megoldana egy részleges amnézia. Vagy csak össze kéne szednem magamat és felfogni a felfoghatatlant: valamit nem jól…

Megtaláltak. Megint, ismét, újra. A hülye gondolatok. A rossz és hülye és idióta és értelmetlen gondolatok. Nem értem. Miért. Ragaszkodom. Hozzá. Ennyire. Meg egyáltalán. Gondolom jelent valamit, de... micsodát. Azt, hogy miért, nem tudom megkérdezhetem-e. Egyértelmű. De az…

Negatív, negatív, negatív. A pozitív mellett. Mert csak akkor van pozitív, ha van negatív is. Evidens. És most van. Van! Nincs. De van, mert csinálok. Nem. Csak érzem. A negatívot. A pozitív mellett.Ja, hogy beszéljek értelmesebben.Nem, nincs kedvem.Nem igazán értem mi bajom van.…

Tegnap akartam lelkes bejegyzést írni, de fáradt voltam. Most is az vagyok, úgyhogy ha nem lenne kellően lelkes, ezért van.Kezdem ott, hogy voltunk Hanna Fluk kiállítás megnyitóján. Itt nem a megnyitón van a hangsúly, hanem, hogy mi ott voltunk. Illetve a lényeg Hanna Fluk. Odáig…