Blá. Hánynom kell. De most csak úgy. Magamtól. Az Élettől. A Világmindenségtől. Meg Mindentől. Ok nélkül bele a semmibe - szabad ilyet?
Murisan nézne ki, ha az emberek, hogyha épp kedvük szottyan - éspedig szerintem elég gyakran kap az ember hányingert az élettől - fognák magukat és csak úgy kidobnák a taccsot. Pedig minden joguk meg van hozzá. Szerintem. Én megengedném nekik.
Régen írtam ide, viszonylag. Most is csak azért, mert. Mert olyan érzés, mintha kerülne. Határozottan ilyen érzés volt (vagy még mindig az) és nem értem, hogy miért. Azt sem, hogy miért ilyen érzés és azt sem, hogy miért kerülne. De minden bizonnyal nem teszi, csak az érzés olyan.
Hogy őszinte legyek, az pont elég. De nincs kedvem őszintének lenni.
Ma annyira jó napom volt! Jó kedvvel járkáltam a városban, mindenki morózus fejjel menetelt az esőben, mi meg ott vigyorogtunk, mint két idióta tinédzser... És igen, OK NÉLKÜL! Kedvem lett volna páros lábbal tócsákba ugrálni, de partnerem megkért, hogy ne terítsem be vízzel. Nem tettem.
Utolsó kommentek