Negatív, negatív, negatív. A pozitív mellett. Mert csak akkor van pozitív, ha van negatív is. Evidens. És most van. Van! Nincs. De van, mert csinálok. Nem. Csak érzem. A negatívot. A pozitív mellett.
Ja, hogy beszéljek értelmesebben.
Nem, nincs kedvem.
Nem igazán értem mi bajom van. Biztos be vagyok gyulladva a holnap miatt. Már nem is tudom mikor találkoztam utoljára valakivel... Valami hímneművel. Kettesben. Nagy valószínűséggel azért, hogy. De nem, én nem. Én csak azért, hogy azt mondhassam, hogy... nem tudom én miért.
Segíííítséééég!
Pánik. Erre jön a telefon és mintha megnyugtatott volna. Nem értem, miért. Mi megnyugtató van egy nem várt telefonban? De nem, mégsem. Nem nyugtatott meg. Továbbra is izgatott vagyok és hajlok rá, hogy lemondjam a fenébe.
És mért is ne tenném ezt?
Mert már nagylány vagyok és nem kell megijedni. Jó, régen volt már randim, az is igaz, meg az is, hogy egy szóval se mondtuk, hogy ez most az lesz. Csak megiszunk valamit, egy helyen, egy időben, szó sincs randevúról.
Szar szöveg, mi?
De tényleg. Tudom, fölösleges magyarázkodnom, de akkor is. Most elgondolkodom, hogy utoljára mikor...
*gondolkodik*
Nem is olyan régen. Április közepén :P május-június-július-augusztus. 4 hónapja. Az relatív... az nem is volt igazi randi. Mert nem igazán volt esélye bárminek is, úgyhogy tovább gondolkodom.
*tovább*
November, december környékén. Inkább december eleje. Az azért derék. Nem csoda, ha be vagyok szarva :D
Jó, lehet nem is lesz belőle semmi, mert most nem reagál rám. Az lenne a legjobb (?). Kéész, nem tudom mit vagyok úgy oda, nem is annyira... fontos ezzz.. Mármint ő. Nem az, nem fontos. Mindegy, majd holnap lehet... Nem megyek el :P Megállok egy bokor mögött és leselkedem, hogy eljött-e :P Najó, nem gyerekeskedünk, tudom...
Utolsó kommentek