Érdekes volt. Épp utolsó simításokat végeztem a konyhában és arra gondoltam, hogy menjen a fenébe, én többet nem küldözgetek lelkesen életjelet magamról (noha minden egyes életjelemre eddig reagált, tehát szavam nem lehetne), mikor rápillantottam a telefonomra. Naranccsárga villogás.
Ami a legérdekesebb, hogy ő írt, nem pedig Jé, pedig már előre felkészítettem magamat az ideggörcsre. Egy hét. Kritikus pont. Vagy kitartunk, vagy minden összeomlik egy pillanat alatt. A jóslataimat pedig most nem írom le. Épp túlságosan is realistának érzem magamat, az pedig nem tenne jót a hangulatomnak, ha leírva is látnám. Pont.
Nem is igaz. Tök optimista vagyok. Nem, optimista nem. Csak továbbra is lelkes és bizakodó. Olyat pedig szabad, nem?
Utolsó kommentek