Annyira nagyon tényleg...
Annyira csalódott voltam, hogy az ágyhoz vágtam a telefont - ennek akkor lett volna súlya, ha teszem azt, a falhoz vágom. De nem tettem. Csak a párnák közé, aztán mentem fogat mosni és úgy döntöttem, majd reggel válaszolok.
Nagyon rosszul aludtam, elvileg a fura hát- és kevésbé fura torokfájásomra fogtam a dolgot, de igazából a fejem is fájt, úgyhogy biztos azért. (...) Kettőkor felkeltem és újra elolvastam, mit is írt... ugyanazt, mint amit 4 órával előtte olvastam.
Tényleg hagyni kellene a francba, legalábbis az eszem valami ilyesmiről dumál, de mint már oly sokszor kiderült, én erre képtelen vagyok. Valamiben annyira nagyon... tényleg más, mint a többiek. Ha én döntök, ha nem.
Utolsó kommentek