A helyzet odáig fajult, hogy valamelyik nap kacérkodtam az onlájn társkeresés gondolatával. Persze csak és kizárólag tapasztalatgyűjtés céljából. Vagyis inkább tapasztalatfrissítés. Mert amikor még hittem abban, hogy én bizony élő üzemmódban is képes vagyok magamnak találni valakit, akkor nem volt túl rózsás a helyzet. Mármint az onlájn helyzet. Mármint az én helyzetem az onlájn világban.
Most a való világban nem találom a helyemet. Vagyis találok én helyet magamnak... csak ott sosincs hely, ahova én mennék. Ilyen ez. De ne legyen ilyen.
Különben meg "ebben a korban" már csak azok vannak fent neten, akiknek hasonlóan reménytelen a helyzetük, mint nekem. És személy szerint semmi szükségem egy érzelmi csődtömeggel megismerkedni.
Mit válogatok annyit?!
Jogos.
De hát azért már na...!
Amúgy. Nincs amúgy. Senkiről nem tudok beszámolni. Még jelentéktelen kis léleksímogató intermezzokról sem. Ilyen ez.
Utolsó kommentek