Na. Olyan dolog történt, amiről azt gondoltam, hogy jobban meg fog viselni. Jó persze, jól nem esik, de rosszul sem. Azt hittem, hogy majd elkap egy gyors lefolyású depresszió és teljesen kiakadok, ehelyett magasról teszek rá. És ez jó.
Annak ellenére, hogy itt valami nem stimmel.
Ugyanis elméletem szerint addig nem leszünk túl egy férfiemberen IGAZÁN, amíg meg nem jelenik valaki új, valaki más. Addig akárhogy is zárunk le egy kapcsolatot, bizonyos időközönként akaratlanul is előjön, hogy vajon rosszul tettük-e amit tettünk, lehet meg is bánunk sok mindent, nem feltétlenül, csak lehet... Mert nincs ki máson agyalni. Mert agyalni mindig kell valakin.
De most meg úgy tűnik, hogy túl vagyok rajta és mégsincs senki más. Szóval ez így nem teljesen reális. Valami hiba van... Vagy mégis van valaki, aki tudtom nélkül kitúrta őt a helyéről, vagy percek kérdése, hogy magam alá zuhanjak és rájöjjek, hogy bizony engem ez most rohadt szarul érint.
Nem tudom igazából melyik lenne a jobb.
Gyors helyzetjelentés a munka világából: CéPé nincs, Szupermen se volt ma. Tegnap voltak óvatlan pillantások, amiket meg tudtam mosolyogni magamban, dee semmi extra. Ma viszont láttam szimpatikus öltönyös kollégákat. Egész nap a folyosón kéne korzóznom, hogy valamikor véletlenül belém fussanak újra, szóval rábízom a sorsra inkább. Nincs nekem időm ilyesmire. Elvégre dolgozni járok oda, vagy mi.
Utolsó kommentek