Fúú, banyek...
Olyan összevisszaságnak tűnik az egész. Nem emlékszem a pontra, ahol elcsúsztam. Mert ugye mindig van egy pont. Pláne ha csúszásról van szó.
De nem volt vészes, lehetett volna vészes, de szerencsére vésztelen maradt. Azt viszont nem tudom, hogy kin vagy min múlt... de lehet nem is érdekel. Érdekelhetne. De nem érdekel, hogy nem érdekel.
Kicsit még mindig szét vagyok csúszva.
Mondjuk ha aludtam volna rendesen, az biztos sokat javított volna a dolgon, de nem tettem. Tízkor már bőven kukorékoltam és azóta is rendületlenül ébren vagyok. Amúgy nincs kedvem ehhez az egészhez. Mármint a másnapossághoz, ahhoz baromira nincs kedvem, úgyhogy igazán befejezhetném már. Pedig volt ma már egy pont, amikor azt hittem, hogy vége.
De ezek a pontok már csak ilyenek. Azt hiszi az ember lánya... és közben meg nem is. És ez így szar. Szarrr, ahogy van.
Utolsó kommentek