Rossz kedvünk van, rossz kedvünk van?
Szar kedvünk van.
A fejem is fáj, éhes is vagyok (lehet összefügg), nem létező nemiszervem is kivan (ezzel nem függ össze), na meg különben is. Semmi sem úgy akar összejönni, ahogy annak kellene. Semmi sem jön egyáltalán össze... lehet itt a gond. CéPé is... áhh... aztán meg... jajj... és utána meg... Na meg globálisan az egész életem. De kérem. Ez most így valakinek krva jól esik?!
Mert nekem, köszönöm, de nem tetszik. Tényleg hálás vagyok amiért az Univerzum ilyen fantasztikus kis izgalmakat csempészett az életembe, de nem kellett volna. Oké, sosem voltam az a szerencsés fajta, akinek mozdulnia sem kell és minden összejön... De ez azért már mégiscsak túlzás. Ha már az itthoni helyzet egy tragédia, akkor mért kell minden téren annak lennie?
Nem akarok hisztizni (de, valójában annnnyira szeretnék hisztizni..!), de ez most így az a tipikus NEMÁR. Ez a tipikus ROHADTÉLETBEMÁR. Ez a tipikus mi a szart reménykedek még bármiben is.
Persze ez csak most ilyen kedv, holnap lehet úgy kelek, hogy megváltom a világot. De ma úgy alakult, hogy legszívesebben leigáznám az egész bolygót. Vagy nem tudom, igazából senkivel semmi bajom. Nem az emberek zavarnak, hanem én zavarom saját magamat. Neeem, ez sem igaz... Magammal sincs bajom. A Helyzet. Az, ami katasztrófális.
De befogom, csak nyűgös vagyok. Muszáj volt nyünnyögni, mert máshol nem lehetett... Mire nem jó ez a blog. (:
Utolsó kommentek