Ó, anyám. Már megint ébren vagyok és már megint órák kérdése, hogy beüljek vizsgázni. Az a jó, hogy úgy különösebben nem hat meg a dolog.
Jaj, egyébként. Mert egyébként mért ne Jaj? Nem tetszik nekem itt valami - magyarul üldözési mániám ismét felszínre tört. De nem baj, igazából nincs titkolnivalóm (áá, nincs, tényleg, azért van teljes titokban ez a blog). Hm. Jó, leszarom taktika elő...
Nem akarnám szabadjára engedni, de kicsit furcsa gondolatokat kreált bennem valami, aminek nem kellett volna - de egyébként milyen idegesítő már, mikor az exed (de utálom ezt így kifejezni) folyton linkeket küld a vírusos msn-jéről? Amúgy nem ez gerjesztette a furcsa gondolatokat, csak semmi kedvem róla beszélni (akkor mégis mért teszem, jogos, roppant jogos).
És mellesleg nem is azért idegesítőek a vírusos linkek, mert ő küldi, alapjáraton azok.
Ja, hogy írjak a furcsa gondolatokról...
Nem, nem is olyan furcsák. Egyszerűen csak elgondolkodtatóak - elgondolkodtató gondolatok, félelmetes mikre nem vagyok képes. Mindegy, hagyjuk is, kissé szkeptikus vagyok a saját érzelemvilágommal kapcsolatban, ami valójában elég gáz. Nem, nem az. Vagy kit érdekel.
-valami bajom van.-
De írjuk a stressz számlájára - minden amiatt van. Egyébként tényleg.
Bár én tagadom a stressz létezését, egy szóval fogalmazzák meg mindazt, hogy mért betegszünk meg, mért fáradunk el, mért vagyunk idegesek, mért ordítozunk, veszekedünk a másikkal minden ok nélkül, mért nem vagyunk sikeresek, mért hízunk meg, mért fogyunk le, ja, csak a stressz, hát hogyne.
Most próbálom az elfojtott ingerültségemet a stresszen levezetni. Ez nem stressz, ez éhség.
Utolsó kommentek