Azt hiszem most fogalma sincs arról, hogy mi van velem két napja - próbált rájönni, de nem hagytam neki. Mondjuk megértem, eddigi száguldásom után meglepő lehet fékezni látni... Mit fékezni, megállni... Nem is megállni, visszafordulni.
De hát muszáj volt, majdnem túlléptem a határt (valójában nem csak majdnem). És az igen-igen kellemetlen lett volna, most viszont nincs kedvem kellemetlenkedni. Ami ugyancsak meglepő, mert noha az eszemet meg szokta állítani a kínos szituációk szele, én attól még tovább szoktam trappolni. Most meg mi van. Nem nőhettem ilyen hirtelen fel.
De hát mindegy. A lényeg, mert lényeg mindig van, hogy rohadjon össze mindenki.
Jó, mindenkinek nem kell.
Utolsó kommentek