Csak ennyit mára:
A pincér félig ébren nyitott szájjal a pulton matat,
A csapos int, hogy az utolsó kör megint miránk maradt.
Bólintok, egy lusta gondolat a szavamba vág.
Mellém zuhan a tegnap (jaj ne!), igazán fülledt társaság...
Talán elvesztem, vagy csak eltévedtem,
Egy félmosollyal a hátizsákban bolygót tévesztettem.
Kunkori farkú gyíkok között repdes most a fény,
A tegnap lebírt szörnyecskéket terelgeti felém
Egy ösztövér figura még a wurlitzerrel harcol,
Molett nője koktéljába, átlőtt szíveket rajzol,
Karmol majd a rum arcukra melaszromantikát...
Boldogok, ha nem éreznek semmit. Át- és
Átjár engem a nincs még vége bűnös hangulat.
Ez a mese nem az enyém, jöhetne még egy bűvös fordulat
Valami nem hagy békén, valami jár a parton...
Lefogadom, hogy a szerelem, na, ezt a fogadást tartom.
Kihámozom magam a bambuszszék-ölelésből,
A föveny felé kúszom, most meglátom, most eldől...
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát,
A cukornád felém küldi édes illatát.
!Mi Cuba, Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
!Mi Cuba, Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
Közel a Hold lazán, a horizonton hever,
Italomba mosolyt kever. A pálmák súgnak, édes mesebeszéd...
Felel a szellő értőn, felelek én is. Kérdőn eljött értem az ágyad,
Üzen a vágyad és most bennem árad szét.
Szerelemlámpás után kutat az éj.
Vénusz utat mutat, az árnyak szétrebbennek,
Csendes mély lila a tenger, kedves, ajkad sósan,
nedvesen ér,
kér...
Magába zár ez a titkos óceán.
Körülöttünk csillan ezer szerelem karát,
A partot nyugalom járja át.
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát,
A cukornád felénk küldi édes illatát.
!Mi Cuba, Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
!Mi Cuba, Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
Cuba...
Cuba Linda...
Cuba lunatica...
Así te quiero como eres, Cuba mía!
Utolsó kommentek