Most csak azért írok, mert már nekem is feltűnt, hogy régen tettem. Mondhatnám, hogy semmi újdonságról nem tudok beszámolni, de az nyilvánvalóan hazugság lenne, az olyat meg nem szeretem. Sok jóról viszont még mindig nem tudok mesélni... sőt. Többnyire semmi jóról sem.
A rosszról meg nem fogok.
Mesélek a srácokról..! Mintha ugyan lenne mit. Kiről szerencsére van... mármint érdemben senki sincs, csak van kivel foglalkozni. Szűkösebb időkben az is megteszi.
CéPéről annyit, hogy ahogy körülbelül egy hónapja eldöntöttem a blog írása közben, hogy leállok, le is álltam - és azóta tartom is magamat a dologhoz és még csak nem is megerőltető. Ami valójában kissé furcsa nekem. Másnak is.
Az új emberünket még nem említettem. Még betűkódot sem kapott. Még lehet nem érdemelte ki (dehogyisnem...). De rögtön az első említés után nem kap kódot, nehogy elijesszem. A másik emberünk kap betűkódot, hátha elijesztem. Ő lesz eMm. Mert valamiért azt gondolom, hogy eMm még nincs. Ha van, akkor pech.
eMmről annyit, hogy lehet ő lesz a következő kellemetlen szituációm másik főszereplője. De remélhetőleg ezt én érzem rosszul. Próbálom már az elején kordában tartani ezt a kapcsolatot, mert itt még csak visszatáncolni sem lehet oly könnyen.
Betűkódnélküli barátom meg... Úgy gondoltam, hogy rendes leszek és nem piszkítok bele az életébe, erre ő kezd belepiszkítani az enyémbe. Amit én ugyan nem bánok, csak meghökkent. -Hökk.-
Aaa... még aki... hagyjuk, hagyjuk...
Utolsó kommentek