Na oké, mégis csak. Visszaszállok. Átgondoltam én ezt jobban és arra jutottam, hogy nem fogok én senki miatt sem újra magamba fordulni (hát majd biztos idővel, de most nem). Egyik sem érdemli meg. Se ő, se ő. Ez most itt nem két férfitag, hanem egy ilyen, egy olyan. Sőt. Ajj. Nincs sőt.
Most majdnem azt írtam a sőt után, hogy még ebből a játszmából sem szállok ki, de ez elhamarkodott lett volna. Már kiszálltam és kész, ennyi. Jó ez így.
Jaj, CéPé. Semmi... érdemleges nem történt, csak vicces volt, mert eszembe juttatta ma azt a bizonyos álmomat, amibe anno bepofátlankodta magát. És ez vicces. Nem vicces? De az.
Fáradt vagyok és fájdogál a torkom, de tagadom. Mostanában mindenki sörözni akar velem, ami tök jó, de nekem nincs ennyi pénzem ám. Meg ennyi szabadidőm sincs. De még egész jól kezelem a népszerűséget -.-
Az életemért küzdök, de már nem tudom, hogy kell-e nekem.
Szöknék én csak azt sem tudom nélküled most mi lesz velem.
Utolsó kommentek