Mindig van egy pont...

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz, egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

On My List

2010.05.28. 10:05 MaNGo

  Don’t give the ghost up just clench your fist

You should have known by now you were on my list

Tíz körül mentem aludni és éjjel egyig bámultam a plafont, valamint sportot űztem a forgolódásból - de gondolkodni azt mégsem tudtam. Tehát így az elalvás küszöbén tengődtem három órát, a "már nem tudok érdemben gondolkodni" stádiumban, úgyhogy kihasználatlan maradt ez az idő. Se alvás, se agyalás. Bár min is agyaltam volna? 

Mondjuk Gé-n? Té-n? Zé-n? ÁBéCé-n? Meg sem érdemlik, hogy gondolkodjam rajtuk, meg amúgy se tudok már tovább gondolkodni, csurig van az agyam a hülye gondolatokkal. Egyébként se fog semmi megoldódni attól, ha agyalok, még sose volt jobb tőle, úgyhogy én részemről simán betiltanám a gondolkodást férfiakkal kapcsolatban.

Férfiak... Cöhh.

Zé is először eljátszotta a nem tudom mit, napi kismillió életjelküldözgetést, még én éreztem rosszul magamat, hogy na, erre... Erre mindenféle fehér zsebkendő lengetés nélkül eltűnik, semmi szevaszbazdmeg, csak Sshh... Köddé vált. Persze tegyük hozzá, hogy csak az én dolgomat könnyítette meg, így legalább nem nekem kellett kiadnom az útját, de azért ez mégsem túl emberes dolog, azt hiszem. Vagy nem tudom, bántja az önérzetemet, természetesen. 

Gé meg iksz hónapja előadta a "ne rontsuk el ezt a barátságot szorosabb viszonnyal" c. fejezetet, most meg feltételes szerelemről ad kiselőadást, mintha tényleg ez így működne, hogy mivel minden feltétel adott hozzá, már létre is jön a dolog. Nem, nem jön létre! Ez nem így működik, hogy tetszel-tetszem, jófej vagy-jófej vagyok, na, mért nem szeretünk egymásba?

Té meg nem tudom. Akármit is (nem) csinál szerencsétlen, nem tudok rá ideges lenni, nem tudok rá érdemben haragudni, mivel... Valójában azt se tudom, mit (nem) akar tőlem. Ha tudnám, haragudhatnék, de egy "csak barátra" mért haragudjak meg azért, mert nem ugrál körbe..? Ez így abszurd.

Meséljek még? Ott van Pé probléma, aki talán túl sokat vár/képzel tőlem, pedig én sosem ígértem neki semmit és nem is úgy állok hozzá, nem is... És mégis. És mégis ő is -persze kizárólag poénból- pedzegeti a szerelem határait, amire én valójában allergiás vagyok... Úgyhogy még ha komolyan is gondolnák, akkor se mondanák úgy, különben világgá rohannék.

És hamarosan meg fog jelenni megint Jé, és rá fog kérdezni, hogy mi van Zével és akkor én el fogom mondani (mért ne mondanám), hogy Zé eltűnt és akkor megint kezdődik elölről a Jé-história, hetente meg kell bántanom majd, vagy valamit csinálnom kell, mert egyébként annyira beteg agyú, hogy még mindig ragaszkodik hozzám. Rá kellene uszítanom egy csajt. Azt hiszem.

Ha már így belejöttem, megemlíteném kisTé-t is, aki holnap találkozni akar velem és én rávágtam erre egy laza "Mért is ne?"-'t, mert én ilyen rohadt szociális lettem megint és haverkodok jobbra-balra. Közben lehet nem ártana magamba fordulni, hogy oké, semmi baj nincs elméletben ezzel a haverkodással, a gyakorlattal viszont akadnak problémák, mert valahogy mindig hímnemű lesz a partnerem benne.

Bé...? Rajta nem tudok kiigazodni. Vagy mégis kitudok, lehet rajta tudok kiigazodni a legjobban. Ő rögtön felfogta, amit most már én is felfogok, hogy ez így nagy távolság, esély sincs arra, hogy valamelyikünk közelebb mozdulna, akkor meg minek. Azt hiszem, ha egy helyen lettünk volna valaha is hosszabb távon, akkor még esélye is lett volna a dolognak, de nem így történt.

Na és akkor ott van BéeL is, aki egy imádnivaló srác, de tényleg, semmi rosszat nem tudok róla mondani, bárkinek bátran tudnám ajánlani... csak magamnak nem. Persze ezzel így nincs probléma, mert ő nem próbálkozik, bár nem állítom, hogyha minimális jelét is adnám az érdeklődésemnek, akkor se tenné. Jogosan érhetne a kérdés, hogy ő mért nem... Hát pillantsunk csak feljebb... Nem tudom hanyadik pasit tárgyalom ki, akik kis kilengéssel, de tulajdonképpen egyszerre vannak jelen az életemben és nem felelnek meg - de ott vannak. És Bé az, akit én semmi pénzért sem szeretnék megbántani, de nálam ennek elég kevés esélye lenne.

Szóval ezeken teljesen fölösleges is lett volna agyalni, ha valakinek át kellene gondolni a dolgokat, azok ők. De ezt meg nem vállalom be helyettük. Inkább holnap kimozdulok és felveszek a sorba még egy betűt... Na jó, lehet ezt meg nekem kellene még meggondolnom. :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vanegypont.blog.hu/api/trackback/id/tr22037423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása