Dream
Send me a sign
Turn back the clock
Give me some time
I need to break out
And make a new name
Let's open our eyes
To the brand new day
It's a brand new day
- Valamelyik nap idáig jutottam, úgyhogy most itt marad.
Pillanatnyilag félig fáj a fejem. Kijelenthetném, hogy teljes mértékig fáj, de akkor tényleg így lenne és akkor tuti szarul érezném magamat. Így meg csak félig érzem úgy.
Megint nagyon-nagyon okos gondolatokat közlök itt.
Jó volt ez a nap, eltelt, történt ez-az-amaz és még fog is, tudom ám, jó lesz, elleszünk. De mégis vannak olyan háttérgondolatok, amiknek nem kéne ott lenniük. Vagyis azért én örülök a jelenlétüknek, mert ezzel jelzem magamnak, hogy még mutatok érdeklődést a világi dolgok felé... Pedig sokszor már rohadtul nincs kedvem hozzájuk. Mert minek. Mert eddig semmi jót nem hoztak az életembe. És most óriásit hazudtam.
Csak próbálkozom. Jó lenne megint túljutni ezen, túllendülni és újból a CéPés és Szupermenes generált sztorikkal traktálnám az agyamat, mintha történne valami, mintha érdekelne valaki, pedig aztán baromira nem.
Pillanatnyilag félig fáj a fejem. Kijelentem, hogy tehetetlennek és dühösnek éreztem ma magamat egy röpke pillanatig, a jelenlegi élethelyzetemre fogtam az egészet, az egész egy helyben toporgást, a cselekvőképtelenséget, pedig jó pillanataimban még arra is képes vagyok, hogy rávilágítsak a tényekre: ha MINDEZ nem történik meg, biztos nem keresek veszettül munkát, biztos nem dolgozom ott, ahol, biztos eszembe se jut ezzel a társasággal bármerre is mozdulni és még sorolhatnám. Egyszóval most baromira más irányba haladnék, haladnánk még páran... Szóval ez amolyan "minden okkal történik" életérzésre való rádöbbenés. A lázadó énem mondjuk így is egyfolytában pofázik, hogy "de mért ilyen eszközzel kellett az irányváltoztatást előhozni?".
És neki is igaza van.
Utolsó kommentek