Szupermen és PéÉé haverkodása számomra nem várt fejlemény volt. De semmi extra nem történt amúgy. Pé csak tekintget és mosolyog, nem volt ma túl aktív és "huncut", de attól tartok kap külön betűkombinációt, hogy ne sértsük meg a korábbi Pé-ket. Roppant kreatívan ő lesz CéPé.
Szupermennek pedig ma majdnem nekimentem. Vagyis ő jött majdnem nekem és egy másodperc töredékéig mintha mosoly csillant volna a szemében - de nem, ez majdnem, hogy lehetetlen. Már lejárt a munkaidő, úgyhogy valószínűleg fáradtságomban hallucináltam ilyeneket.
EeEfFff... eFf. Egyre feszültebben kapom rajta magamat, hogy bizony Fffeléje kalandoznak a gondolataim. Hogy kerülhet bele egyik napról a másikra a fejembe? Ne kerüljön bele. Kerüljön ki. Hétvégén meg... lesz... lesz-e valami? Legyen. Lennie kell. De én most nem tudok intézkedni. Nem akarok. Vagy mi. Dehogynem akarok, csak nem tartom jó ötletnek. Szóval nem intézkedem, az "úgyis hamar elfelejtődik" szituációra gyúrok. Mert ez lenne a legtanácsosabb.
Még ha nem, akkor is.
Utolsó kommentek