Holnap meg fogok haaalni.
Átvitt értelemben.
Vagy akár szó szerint is.
Egyébként meg lálálálálálááláááá... Bocsánat, ez a zenében volt, muszáj voltam leírni, mert amúgy nincs is miről írnom, szóval fogalmam sincs minek nyitottam meg ezt itt most... Függőség... Vagy nem... Csak úgy.
A szex szóra szeplőket dobálni felém, nem ér,
Sok kis pötty pislog, a szám a fülemig el ér,
Játszunk most olyat, hogy én vagyok a menő, mennő...
Na tehát. Ha összeszedem magamat, akkor se fogok tudni érdemben hozzászólni a saját életemhez, úgyhogy inkább maradjunk ennél az informal kommentárnál. Nem tudok és talán nem is akarok semmiről se beszámolni - vinnyogtam a hét elején, hogy úristen, két helyre is elígérkeztem a hétvégére, erre láss csodát, senki sem jelentkezett értem. Ja, de.
De nem abból a kettőből, akit "beterveztem". Én akartam lenni a szemét kivételesen, aki megígér valamit és aztán utolsó pillanatban mégsem ér rá, de nem jött ez nekem össze. Mért nem? Muszáj megtartanom ezt a lúzer-imázst, hogy mindig nekem ígérnek és én mindig be is kajálom ezeket?
Persze ez csak ellenkező neműekre vonatkozik. Pont ez a problémám, ha őszinte akarok lenni.
Na és mért ne akarnék az lenni.
Utolsó kommentek