Belefáradtam, azt hiszem. Nem fáradtam bele. Nem negatív szempontból fáradtam bele. Egyszerűen csak úgy: közömbösen fáradtam bele. Még egyszer ígérem nem írom le, hogy fáradtam bele. Mármint ezek után még egyszer már nem.
Mert ugye felhívtam ma... Aztán... Kijött belőlem egy lazán odavetett "Anyád." (mármint miután leraktam, azután jött ki). Nos egyébként semmi bajom az anyukájával, nagyon aranyos volt azalatt a négy mondat alatt, amit életem során beszéltem vele ("Suli? Remekül. Hát még van egy évem biztos... Nem láttad a többieket??"). Csak hát azt nem lehet kellő átéléssel a néma telefonnak odamondani, hogy "Te.!!"
Most már az se érdekel, ha nem jön. Egyébként a vihori kis ördögnek megint igaza volt, lehet fel kéne fogadnom tanácsadónak.
Hanem inkább tanulok, annak sokkal több értelme van, mint ezeken a szerencsétleneken gondolkodni - és még diplomát is kapok érte, lehetőségeket, több fizetést, elismerést. Na ezzel próbáljon meg ringbe szállni valamelyik legény.
Bár az tény, hogy szívesebben csapnám el az időt valami legénnyel a tanulás helyett, de hát csak olyan jelentkező van, akinél még az éjszakai tanulás is érdekesebb (ez csúnya sértés volt, áucs!). Deee nem baj!
Utolsó kommentek