Felidegesített. Már úgy vagy három órával ezelőtt, csak friss idegességemben nem akartam ide írni. (Mért nem?)
Mert amúgy most tanulok - tanultam is eddig, de most kell egy kis szünet. Egyébként egész jól rájöttem arra, amire azt hittem, sosem fogok rájönni: hogy a két kis rublikába nem kell semmit sem írni! Na, hát én naiv azt hittem, hogy ha van rublika, ráadásként kettő, akkor az azért van, hogy kerüljön bele valami... De nem. Cseles, roppant cseles.
Szóval előadta még valamelyik nap ezt a "nekem olyannak tetszel, amilyen vagy" dumát és kis híján el is hittem. Dehehe... Azt hitte, hogy nekiállok neki majd most könyörögni, hogy naaa léccilécci, ne csináld már, tééényleg...
Megmondtam neki már nem egyszer, hogy ez nem én vagyok.
Én az vagyok, aki akkor is kínkeservesen kér bocsánatot meg puncsol, dörgölőzik, ha tényleg megbántott valakit, nemhogy akkor, amikor nem csinált semmit, sőt...! Úgy döntöttem, hogy oké, legyen rendben ez a holnap (most már ma), végül is bírom, belehalni senki se fog, erre... Erre levágja ezt az abszurd hisztit. Hát én meg nem erősködtem, hogy márpedig de, mondtam, hogy jjjó, hagyjuk a picsába az egészet... És azt is hozzátettem enyhe célzásként, hogy ne várja, hogy bármikor is bepótoljuk a dolgot.
Na szóval akkor erről ennyit.
Utolsó kommentek