Érdekes egy napon vagyok túl így, hogy még túl se vagyok rajta - de olyannyira lényegtelen, hogy ne is beszéljünk róla. Fájok. Mert elmondom én mi volt...
Elindultam reggel fogorvoshoz - késtem. Utálok késni... de dugú volt. Húsz perces buszutat egy óra alatt tettük meg, persze, hogy késtem. De legalább addig se aggódtam az elkövetkezendő idő miatt, amikor is nem fogok utcára lépni.
A fogorvosi székben begyulladtam - azt tudni kell rólam, hogy én ilyen fasza csaj vagyok, aki nem fél a fogorvostól; vagy inkább nem normális, ugyanis minden egyes alkalommal rájövök, hogy pedig rohadtul van mitől félni. Most is... na szóval kaptam ilyen csinos (rohadt csinos) kis fogszabályzó ketyerét... amivel nem is lenne baj, erre felkészültem. Na de foghúzásra nem számítottam...!
De egyébként azzal se volt gond, mert nem éreztem semmit - ezzel most van baj, mert most már érzek. És nem túl kellemes. A fogszabályzó pedig...? Gyönyörű. Igazából a többiek azt mondják, hogy alig látszódik, ami baromság, mert látszódik, nem is fog az eltűnni. Nem baj. Az baj, hogy nem bírok se harapni, se rágni - nyelni meg azért nem, mert fáj a torkom a hétvége után. Szóval tök jó.
Aztán jött egy csávó és lekamerázott minket. Aztán letámadtak a MédiaMárktban, hogy a napiászoknak segítsünk, álljunk le egy tévé elé focit nézni és szurkolni - nem tettük. Aztán beültünk a mekibe és prímán leégettük magunkat egy srác előtt - kb mint vmi tini-vígjátékban. Aztán felszálltunk a kombínóra és ott is sikeresen ugyanezt elértük. Aztán végigsétáltunk a Margit-hídon, ahol egy öngyilkosjelölt épp készült leugrani - nem tette, de úgy tűnt, mintha azt akarná tenni. Amúgy én láttam rajta, hogy nem ugrik le. Legalábbis addig, amíg látótávolságon belül vagyunk.
Tehát izgalmatos nap volt, most meg dörög. Fáj a fogszerkezetem. Vérzik a szívhelyem. Nem tudom ezt most mért írtam le, mire fel, kire fel, de pedig tudom. Szarik rám. Nekem is szarni kéne rá. Valójában szarok is. Látszólag. Csak közben meg vinnyogok magamban. De ez meg csak a szokásos :)
Utolsó kommentek