Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz, egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz. Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont.
Valamiért úgy érzem, hogy írnom kell ide! Nem kell felkiáltójel! De teszek! Teszek rá, teszek az egészre, teszekteszekteszek írtó nagy baromságokat, hazudozom össze-vissza és háhá! Most megbotránkoztatok mindenkit: ÉLVEZEM!Kicsit mondjuk nem, mert sokkal, de sokkal-sokkal jobb…
Mosoly - mosoly - mosoly, izgalom, nevetés. Mindez csak illúzió. Az egész nyomorék szituáció egy nyamvadt, értelmetlen, bosszantó illúzió! Képzelgés, fantazmagória, fiktív érzések... De miért? Miért, ha tisztában vagyok vele,…
Blá. Hánynom kell. De most csak úgy. Magamtól. Az Élettől. A Világmindenségtől. Meg Mindentől. Ok nélkül bele a semmibe - szabad ilyet?Murisan nézne ki, ha az emberek, hogyha épp kedvük szottyan - éspedig szerintem elég gyakran kap az ember hányingert az élettől - fognák magukat…
Utolsó kommentek