Kikészít ez a twitter. Regisztráltam még pár hete (hónapja), hogy meglássam, mi az, de túl nagy élményt nem jelentett, azóta se jártam arra. Ráadásként folyton azt hiszem róla, hogy valami nemi betegség (a tripper lehet a hunyó) és nehezen esik le, hogy nem arról beszélnek, "küldj egy TWITTET" stb., hát milyen kedvesek, fertőzik egymást össze-vissza. Na de próbálom megtanulni, hogy a twitter még véletlenül sem nemi betegség, legfeljebb népi, de azt meg felőlem csinálják.
Tegnap esti agybajom nem ért véget fél egykor, próbáltam fáradttá válni, de nem sikerült, csináltam ezt, meg azt, meg mindent, vártam, hogy már ragadjanak le a szemeim, de csak azért sem tették. Ez egészen odáig fajult, hogy csak hajnali háromkor sikerült ágyba tuszkolnom magamat azzal a felszólalással, hogy namostaztáneléglegyen!, de akkor is még egy darabig üveges tekintettel bámultam a sötét mennyezetet.
Ez volt. Fáj a torkom, ez meg most van. Hogy mi lesz, az még kétséges, vagy pontosabban kétesélyes, vagy több. Voltam ma a JYSK-ben. Az tény, hogy nagy kritikus vagyok és örök elégedetlen és még rémesen gonosz is, de az egy nagy rakás semmi. Tegnap ugyanezt állapítottam meg az ASKO-ról. Lehet túlságosan sznob vagyok ilyen téren, én KIKA-hoz meg IKEA-hoz vagyok szokva.
Mellesleg ASKOban TÉNYLEG nem volt semmi érdekes, karácsonyi cuccok is alig, és ami a bútorokat illeti, úgy éreztem magamat, mint egy régiségboltban (bár asszem még nem voltam régiségboltban. ez... rémes!). Első öt perc után voltam olyan rosszindulatú, hogy feltételeztem, az emeletre vezető lépcső bádogból van - de hát ha egyszer úgy nézett ki! Nem az volt, ezt hozzá kell tennem.
Viszont, ha jól emlékszem, ott legalább mozgásérzékelős ajtó volt (nem oly biztos ez), ellenben a JYSKben még ez sem. Nekem kellett kinyitni! Jó... ez gáz a részemről, de felfigyelek az ilyen apróságokra. Múltkor valamelyik benzinkútnál fikáztam le az egész rendszert, mert ott is önműködő = Öntől működő ajtó volt. Bár hidegben biztos praktikus, hogy nem nyitogatja magát folyton. Minden bizonnyal.
El se hiszem, hogy az automata ajtókról írok ide. Ez azért már nagyon kétségbeejtő helyzet, de épp eszembe jutottak az Asia Center parkolójában lévő ajtók. Most jön az a rész itt a fotelemben üldögélve, hogy gyorsan összeszégyellem magamat, amiért egyáltalán megfordulok az AC-ben (így tökre úgy hangzik, mintha az AC Milan klubházáról beszélnék, ugye... (...)), de manapság ez azért mégsem annyira gáz, mint régebben volt. Szerintem. Ugye nem. Jajjjaj, kezdem fárasztani magamat.
No de... Ilyen... TŐből nyíló automata ajtók vannak, szóval nem oldalra mozdul, hanem kifelé... KIFELÉ! A közeledő ember irányába. Persze távozáskor roppant praktikus, mert kitárul előttünk az ajtó, de befelé engem majdnem mindig fejbe vág a rendszer (rejtett konklúzió = nem járok oda annyit, hogy megszokjam a dolgot).
Elfogyott a teám. Pech. Karácsonyi Ajándékok témakörhöz most egészen pozitívan állok, bár fogalmam az nincs róla, kinek mit veszek. Mégis, eddig minden évben megoldottam valahogy, mért lenne ez az év kivétel. Ugye. Csak így kéne hozzáállni a dolgokhoz és minden mennyivel könnyebb lenne. Könnyebb is.
Már megint ontom a sok semmit. Mellesleg már megint az ajtókkal volt bajom, csak most esik le. Tényleg nem szeretem őket, kezd ez lassan egyértelművé válni.
Utolsó kommentek