Érdekes, most nem fáj. Ültem a széken és a bal szemöldökömhöz nyúltam rejtélyes oknál fogva. Fájt. Úgy fájt, mint hogyha az ember beüti valamibe. De nem ütöttem be semmibe. Eléggé szem előtt van a bal szemöldököm, csak észrevettem volna, ha lefejelek valamit. Bár ki tudja.
Az is érdekes, hogy ott is most már nagy csókos kép van, meg szerelem, meg minden ami kell. Kell? Kinek. Nem értem én ezt. Egy hét alatt? Két hét alatt? Szívekkel teletűzdelni az msn-t? Biztos csak irigykedem. Csak ez lehet az oka.
Meg kéne tanulnom száz szót. Nem is esne nehezemre, csak most törhetnékem van. Valamit muszáj összetörnöm. Ha más nincs, valakinek a szívét. De izomból. Vagy felőlem mindegy, lehet az még jobban esne, hogyha valaki az enyémet törné össze. Csak úgy, poénból.
Ajjajj, nagy a baj. Főhősünk kezd kétségbeesni. Nem a legjobban esik az ember lányának, mikor legalább hetente megkapja, hogy most már igazán összeszedhetne valakit. Nem tudom, mit gondolnak. Egy: lehet azért nincs senki, mert nem akarok, jó így nekem, akkor mit erőltetik. Kettő: lehet azért nincs senki, mert NINCS, akkor meg mi a bánatért kell engem felidegesíteni?!
A legjobb az egészben, hogy nem én élek egyedül ezzel a problémával, mégis mindenki engem félt attól, hogy A VÉGÉN egyedül maradok. FRANCOKAT! Ennyire nem reménytelen a helyzet (bár kétségtelen, hogy nagyon), még rohadtul messze van a vége. Remélhetőleg. Vagy esetleg tudnak valamit, amit én nem. Akkor viszont igazán lefizethetnének valakit, hogy hátralévő napjaimban boldogítson.
Még azt szeretem, amikor rám akarnak erőltetni valamit. Valakit. Nem úgy konkrétan, csak, hogy "hát ő miért nem?". És hogyha azt mondom, ami az igazság, hogy azért, mert nem érzek késztetést hozzá, akkor jön a szöveg az egyedülmaradásról, a végéről, hogy addig válogatok, amíg tényleg nem marad senki, ilyesmi. Ilyenkor, ha nagyon mérges leszek, akkor levonom a következtetést, hogy az első szembejövővel jöjjek össze, minek válogatni. És persze ilyenkor én vagyok a hülye, aki nem érti a lényeget.
De értem. Idegesíti őket, hogy egy éve nincs senki. Engem is idegesít. Hogyne idegesítene. Kit nem idegesítene? De a legeslegjobban az idegesít, hogy kilátásban sincs senki. Persze ez nem igaz. Ha nem válogatnék, ugye. De nem fogják fel, hogy csak-azért-hogy-legyen, azért nem. Nem és nem. Megpróbáltam már, nem. Nem, nem, nem.
Utolsó kommentek