Nem kell pasi, még csak alibiból sem.
Tök ügyes vagyok, nem is zaklat senki. Vagyis csak egy, de ezt az egyet megeszem reggelire :D (De nagy a szám... )
Hömm, nem tudom. Az előbb konkrétan egy személyről akartam volna írni, de már lehet nincs kedvem. Kissé unom ezt a témát, hogy őszinte legyek. Nyolc hónapja ugyanaz történik. Semmi. De ezzel csak az a baj, hogy közben mégis mindig van valami esemény. Szörnyű.
Nemrég elmeséltem a nagy sztorinkat valakinek és azt mondta, hogy mi még be fogjuk találni egymást. Nem nevettem! Nevetnem kellett volna, de nem volt kedvem. Utálom, hogy ilyen. Olyan, mint én, csak durvábban. Sokkal durvábban. Utálom. Azért is utálom, mert bírom. És egyébként azért főleg, hogy még nem lépett le. Az ilyenek leszoktak. De neem, ő nem. Ő beavat, majdnem hogy cinkosként kezel néha s ami még szörnyű, hogy én is beavatom, elmondja a baromira elfogult véleményét és én mégis látok benne igazságot.
Utálom továbbá, hogy még mindig foglalkoztat. Nem olyan szinten és nem olyan értelemben, mint kezdetben, de mégis csesztet, amikor nem úgy viselkedik, ahogyan én ezt elvárom. Ja igen, ezt is utálom. Hogy ezt is bírom benne, hogy ilyen hülye barom, idióta állat. Utálom, hogy el tudom küldeni a fenébe és ő mégse veszi magára. Ebben azt utálom, hogy ez jól esik. És még azt is gyűlölöm, hogy egyszerre szarik rám és foglalkozik velem. Ezt utálom a legjobban.
Nem folytatom. Konklúzió van, mindenki vonja le saját magában.
Utolsó kommentek