Neeeeem bíííírom tovább.
Egyrészt azt nem bírom tovább, hogy másfél hete nem akar javulni az állapotom. Fikarcnyit sem. Hiába mérgezem magamat mindenféle hasznosnak tűnő gyógyszerrel, semmi sem használ. És ez kiborító. Ezért fölösleges volt orvoshoz menni.
A másik amit nem bírok tovább az az előző bejegyzésben említett népszerűség. Most... nem akarom, hogy hülyén jöjjön ki, hogy ezért hisztizek, de nem jó... Öt... öten. Öten írnak, hívnak, ZAKLATNAK egyszerre, hogy találkozzunk, randizzunk, menjünk ide-oda, meglátogat, meglátogassam, szeretne, meg mi lenne, ne NE NE!
Még azt se tudom megcsinálni, hogy eltűnök pár napra. Mit csinálok? Kikapcsolom a mobilt, nem jövök netre? Megoldás? Dehogy. Ha visszatérek, halmozottan megjelennek, húszmillió kérdés, kérés, hol voltam, mi van velem, jobban vagyok-e, találkozzunk, agybaj.
Kéne egy alibi pasi. Mert ráadásul az a baj, hogy mind az öt olyan, hogy szívesen találkoznék velük, de nem azért, hogy. De nekem most nincs energiám mindegyiket leépíteni, beteg vagyok, köhögök, fulladok, nem megy. De ha lenne VALAKI a háttérben, akkor lehet leszállnának rólam, OLYAN értelemben és csak úgy simán megmaradnának. Mert ugyebár én olyan laza lennék, hogy a kapcsolatom ellenére találkozgatok más pasikkal. Végül is ismerve magamat, ez nem olyan hihetetlen.
Oké. Akkor keresünk egy alibi pasit.
Utolsó kommentek