Annyit vigyorogtam ma. Többnyire egyáltalán nem vicces dolgokon. Dühömben is vigyorogtam, mert az úgy olyan jó volt meg elviselhető. Mennyire snassz lenne már, ha dühömben dühöngenék.
Számításba vettem, hogy esetleg nem vagyok teljesen normális, sajnos azonban ez nem túl valószínű. Mert túl egyszerű lenne, ha az lennék, én ennél egy kicsit bonyolultabb vagyok, azt hiszem. Nem tudom, lehet, hogy nem.
Fúúú, megint írok minden hülyeséget, ahelyett, hogy a tárgyra térnék. Ez csak azért lehetséges, mert nincs tárgy. Nem tudom. Vigyorogtam, ezt már mondtam. Volt olyan is, hogy nem vigyorogtam, de csak mert fáradt voltam, de a lelkem belül szakadt a nevetéstől. És fejlődtem, fejlődtem egy csomót szocializáció terén. Bementem az üzletbe, egy olyan üzletbe, amibe alapból semmi keresnivalóm - és kedves voltam, mosolyogtam, viccelődtem, segítettem, megköszöntem, hálás voltam, wow és nem is volt oly szörnyű, ó igen.
Utána meg szenvedtem egyedül és segítséget kértem. ÉN! Segítséget, valakitől, valaki mástól, segítséget, kértem, kértem, kaptam, segítséget - ÉN! És utána beszélgettem, meséltem, mosolyogtam, kedves voltam továbbra is, ótejóég. Hazajöttem, hulla fáradtan és nekikezdtem kuglófot sütni. Tudnám mi van velem.
Azt mondták ma rám, hogy egy angyal vagyok ^^
Azt hiszem el kellene gondolkodnom komolyabban ezen az emberiség megmentése, segítése projekten. Nem kell megijedni, csak viccelek. Haha, de vicces.
Utolsó kommentek