Nem tudom pontosan meghatározni, mit érzek.
Az biztos, hogy kétségbe vagyok esve és a dolgokon a tudás nem segít hanem még jobban megijeszt, a tudatlanság viszont tehetetlenséget ébreszt. Nem mintha amúgy bármit is tehetnék, de nyomaszt, hogy nem vagyok tisztában a helyzettel. Ha meg tisztába leszek, akkor attól fogom magamat pocsékul érezni.
Ráadásul megláttam róla azt a képet és máris értelmet nyert az álmom. Említettem már, hogy gyűlölöm az álmaimat? Nem hinném, mert általában nincs így, csak ilyenkor... Ilyenkor nagyon. Annyira durva... annyira hihetetlen, de mégis...
Szóval nem vagyok jól, járkálok fel-alá a lakásban és nem tudnak megnyugtatni a "jó" hírek. Nincsenek jó hírek. Rosszul vagyok.
Utolsó kommentek