Tegnap két fekete kiscica botorkált előttem az úton. Pontosabban ide-oda szaladgáltak előttem, picit sem botorkálva, legfeljebb kétségbeesetten.
Most nem az a rész jön, hogy ez szerencsétlenséget hozott. Csak úgy megemlítettem. Utálom a macskákat. De ezek még picik voltak és aranyosak. És feketék. Ha már macska, akkor legyen fekete. Valami jó is legyen benne...
Ma reggel viszont rájöttem, hogy új olimpiai sportágat fejleszthetnénk ki, aminek a lényege, hogy hétköznap reggel csúcsidőben el kell jutni a csepeli hévtől a 4es6osig. Félelemetes gyorsasággal kell szlalomozni az emberek között, reakcióidő nem sok van, azonnal dönteni kell, merre tovább. Ha elvétjük, jobb esetben csak lelassulunk, rosszabb esetben átgázolunk a paprika-árus standján.
Mondjuk standátgázolás után lehet ajánlatos újra felgyorsulni, ha nem akarjuk, hogy helyben megkéseljenek minket.
A sportot amatőr szinten is érdemes kipróbálni, űzéséhez ajánlatos beszerezni egy jó cipőt, amely kényelmes, jól gyorsul, de ha kell azonnal le tud fékezni, az sem árt, ha van egy kis hangja, ami jelzi az előttünk haladónak jöttünket.
Hogy a kabát ne akadályozza léptünket, kezdőknek ajánlott tavasszal oder ősszel kipróbálni eme remek sportot, de az igazi kihívásokat mégis csak télen kapjuk. Elvétve tócsák, saras/havas sínek, csúszós vagy épp köpésáztatta lépcsők.
Reggelente furcsa gondolataim vannak.
A suliban kész, azt hittem agybajt kapok. Mindegy, nem részletezem, a lényeg hogy bent voltam másfél órát. Értelme nem lett volna tovább maradni, de kedvem még kevesebb. Mindent elintéztem, amit kellett. Büszke vagyok magamra még mindig.
Hazafelé a héven kis híján szívelégedetlenségben pusztultam el, ugyanis szabadkikötőnél épp egymás mellé ért a két hév, én átpillantottam a másikba és o.O Egy ellenőr volt az, de kapucniban, amiben valamiféle nazgûlnak tűnt. Jegylidércek járják a bkv járatait. Félelmetes mit meg nem enged magának a vezetőség.
A nazgûlok, más néven Jegylidércek a budapesti emberek mindennapjait megkeserítő lények. Egykori nagy emberek, kik a Sötét Úr, a bkv hatalmába kerültek, aki a céljait bábként szolgáló sötét szellemekké változtatta őket, akik félig élők, félig holtak. Ők voltak hajdan a huszonhárom király az emberek közt, akik a huszonhárom kerületet kapták. [forrás: wikipédia by MaNGo]
Annyi név van kit nem ismerek még s az idő drága, drága szívem.
Tényleg?
Mostmár belenyugszom az az életem, hogy mindenkim van és senkim sem.
Jaj és akkor kora reggel felidegesít egy suttyó az utcán. Áh, el se mesélem. Nincs is semmi jelentősége.
Utolsó kommentek