Mindig van egy pont...

Nem nyírt ki. 

Hm. Felszálltam a hullámvasútra és most már nem lehet kiszállni belőle - bár nem állítanám, hogy ki is akarok. Csak ismerkedem a környezettel és latolgatom az esélyeket, lehetőségeket... Szóval nem, most már elindultunk, nincs megállás, majd csak a végén. Csak egyelőre annyira…

Tegnap este a feje tetejére állt minden.De szó szerint. Hogy ki állította fejre, azt nem állítanám biztosan, hogy tudom, csak azt, hogy kinek lehet köze hozzá. De nem ÚGY van hozzá köze. Vagy lehet úgy is. Nem tudom. Ilyenkor mindig elbizonytalanodom.Ez olyan, mint amikor kijövök…

 Nos tehát vagyis mégsem. Vicces volt, a maga módján. Az volt benne a vicces, hogy azt hiszem, megkomolyodtam, felnőttem, vagy valami hasonló. Mármint ez nincs teljesen így, csak ahhoz a valakihez képest, aki voltam három éve... meg kettő éve. Szóval ahhoz a mutánshoz képest…

Fúú. Nem tudom meglepek-e valakit azzal a ténnyel, hogy nem maradtam otthon szombat este, vagy azzal, hogy hiába nem voltam otthon, a világot nem sikerült megváltanom (pedig próbáltam!). Dee egyébként nagyon jó volt... Nagyon-nagyon. Mostan meg itt ülök és azon gondolkodom, hogy…