Fú, basszus...
Én nem tudom mi van velem, de a gyomrom egyre rosszabbul viseli az alkoholt. Nemhogy edzésben lenne, hanem leépül teljesen. Lehet már nem is működik. Elpusztítottam. Vége.
Fáradt vagyok.
Vagyis ezt másnaposságnak is lehetne inkább nevezni, de nem az. Mert nem ittam sokat, csak amennyit szükségesnek éreztem. Ennek ellenére mikor olyan fél kettő körül lecsuktam a szemeimet, erősen forgott körülöttem a feketeség.
Egyébként éjfél körül értem haza, nem voltam sokáig. Csak utána még nekem beszélgetnem kellett anyuval, pedig már milliószor megfogadtam, hogy ittas állapotban nem beszélgetünk a felmenőkkel. Nem baj, megtörtént. Nem is volt annyira vészes.
És akkor ma megint. Egyébként tök jó, csak picit programot kell módosítanom, mert félő, hogy nagyon is félre van értve az én haverkodásom. Ezt nem értem. Kilenc évig nem volt félreértve és most hirtelen mégis. He?!
Aztán meg "összehaverkodtam" egy Jé betűvel is, nem tudom mért raktam idézőjeleket köré, tényleg így történt, mindenféle mellék-értelem nélkül. De megint csak nem garantálom, hogy ő is pontosan így gondolja. Pedig még ha lehetne is benne mellék-értelem, lecsekkoltam és kerek három esztendővel fiatalabb nálam. Nem gondoltam, meglepődtem. De akkor is hanyagoljuk az értelmeket. Mert olyanja nincs.
Azon is meglepődtem (de csak kicsit), hogy ki tetszett ottan meg nekem. De akkor már ittam valamennyit, úgyhogy lehet ez lesz a probléma gyökere. Majd ha ma megint ott lesz, megint megfigyelem a reakcióimat. Bár ma is inni fogok, úgyhogy nagy jelentőséget nem tulajdonítok majd az eredménynek.
Jaj-jaj. Mintha picit fájna a fejem. Mintha ez egészen biztos lenne. Mintha... minthaaa.
Nem ittam sokat!
Ez most kiborít. Volt egy boroskóla, volt egy fröccs, volt egy sör, volt egy pezsgő, volt pezsgő, pezzzzsgő, pezzzs... ennyi. Ez nem sok.
Utolsó kommentek