Jajj, végre péntek. Már azt hittem sosem lesz az.
Vagyis ha jobban belegondolok, utoljára hétfőn gondolkodtam el azon, hogy mikor lesz már péntek, most meg már az van, úgyhogy lehet mégiscsak hamar elrepült ez a hét.
De most nem fogok leállni magammal vitatkozni.
Nos. Úgy tűnik, minden rendben. Minden rendben? Semmi sincs rendben, de elköltözni nem fogok itthonról. Egyelőre. Vagyis inkább per pillanat. Nyugi van és békesség. Aztán ki tudja, holnap mi lesz.
HarciCsiga megszűnt létezni. Nem tudom mi történt vele, de tegnap még picit kapálózott, ma meg már semmit sem érzékelt a külvilágból. Lehet, hogy aztán amiatt, hogy olyan dél - egy óráig tiszta ideg voltam és kész voltam bármelyik pillanatban elbőgni magamat és nem értem rá ilyen állatokkal foglalkozni, ez is lehetséges.
Vagy az is lehet, hogy mit tudom én. Mert később megnyugodtam és voltak egymásra nézések, de már semmi harci kedv nem párosult hozzá. Volt egy-két elejtett mondat, de semmi plusz löketet nem eredményezett.
Helyette önkéntelenül is jófejeskedtem egy főnökkel. Nem tudatosult bennem, hogy főnök, nem azért voltam olyan hiperrendes - annak már nagyobb köze van az igazsághoz, hogy mert hímnemű. Hát én nem tudom. Amikor körülvagyok véve hetven nővel, valahogy jobban felfigyelek a pasikra, ez lehet az oka.
Na de ez egy munkahely, ráadásul főnök. Na meg nem az én korosztályom. De attól függetlenül jófejeskedni még bárkivel lehet. Ugye.
:)
Utolsó kommentek